Ganxsta Zolle lesz a főgenyó

– Gyerekdarabban szerepelsz, és a dalszövegeket is te írtad. A szülőknek minden okuk megvan az aggodalomra? – kérdeztük Ganxstától, akinek első színpadi szerepe lesz a Popeye.
– Aggodalomra semmi ok, megnyugtatok mindenkit! Igyekeztem úgy megírni a dalok szövegét, hogy ne hasson károsan a gyerekekre... Szerintem jól sikerült. Eddig azt gondoltam, hogy csak magamnak vagyok képes írni, mert azt tudom megírni, ami az én habitusomból jön. Most viszont olyanokat kellett összehoznom, hogy a Világtündér dala! Azt én hogy? De rájöttem, hogy a kislányomról kell megmintáznom a Világtündért. Ő pont olyan: kis aranyos, de tud nagyon kemény is lenni.

– Zoénak tetszik az eredmény?
– Imádja! Rajta teszteltük a zenét. Igaz, hogy még csak 3 éves, de odavan érte. Ha be akarom tenni az én zenéimet, mondjuk, a Motörheadet, mindig rám szól, hogy ne azt tegyem be, hanem Pierrot zenéjét. Pircsi fogós zenéket írt: elkapja az embert, aztán viszi magával. Nagyon profi.

– Milyen karaktert alakítasz?
– Blútó kapitány leszek, ami nem meglepő, hiszen ő a darabban a főgonosz. Idióta is meg rossz is, tehát pont rám van szabva. Egyébként filmben is csak ilyen szerepeket kaptam: általában én vagyok a főgenyó. Vagy a hóhér. Ha szinkronizálni hívnak, akkor már tudom, hogy valami motorosbanda-tag lehet a figurám.

  Ganxsta Zolle kislányán tesztelte a Popeye zenéjét

– Miközben a lelked legmélyén motoszkál a vágy, hogy egyszer te legyél a bonviván?
– Egyáltalán nem vágyom rá. Nagyon meg vagyok elégedve ezekkel a szerepekkel! Kifejezetten megtisztelő, hogy Réczei Tamásnak, a darab rendezőjének én jutottam eszébe Blútóról.

– Így kerültél a darabba? A karakter húzott az előadásba?
– Nem, először a zene megírására kért fel Cseke Péter. Azon elgondolkoztam, mert punkzenekaromnak írtam ugyan háromakkordos zenéket, de az nem való ide. Én nem vagyok zeneszerző. Szövegeket tudok írni. Pierrot meg nagyon jó zenéket, úgyhogy végül megegyeztünk, hogy ketten dolgozunk. Réczei Tamásnak jutott eszébe, hogy mivel filmekben játszottam már, és most egyébként is a kecskeméti színháznak dolgozom, akkor szerepeljek is. Én meg örömmel vállaltam.

– És neked mi jutott eszedbe Popeye történetéről?
– A nagy, vastag, tetovált alkarok! Nagyon szerettem gyerekkoromban. Nekem a Popeye a 20-as, 30-as évek időszaka Rejtő Jenő-s figurákkal: csíkos pólós tengerészekkel, kikötői verekedőkkel, bicskásokkal. Blútót is ebben a világban képzelem el.

Kövessen minket a Facebookon is!