BÁBEL INTERJÚ: A MÚLT ERŐS GYÖKÉR....
Képgaléria
Jó ideje ezt tapasztalni, pedig XIII. Leo pápa a Rerum Novarum című enciklikájában kijelentette: a sztrájk a munkások utolsó ütőkártyája. Persze a szakszervezetek között is van egy-két kivétel.” A főpásztor szerint a szakszervezeteknek igazuk van, „a munkások képviselete baloldali érték. Csakhogy Magyarországon nincsenek baloldali pártok, hiába nevezik magukat annak. Nálunk az úgynevezett baloldal a legdurvább kapitalista elképzeléseket valósítja meg és módszereket használja. Nem kell messzire menni, sorra hullanak ki a privatizáció csontvázai a szekrényből. Hogyan képzeli egy milliárdos, hogy a dolgozók érdekeit képviseli? És hogyan hihetik ezt el neki? Régen, ha valaki szociálisan érzékeny volt, a szegények mellé állt. Ma már ez nem általános. A legszomorúbb az, hogy a csontvázak azonosításakor senki nem nevetett.” Bábel Balázs úgy véli, hogy a helyzeten az idő és a türelem változtatna. „Az ember alakítása a legnehezebb és leghosszabb folyamat. Egyházunk nem ma kezdte a munkát, kétezer éves tapasztalatunk van ebben. Ha például átveszünk egy iskolát az államtól, mindig számolunk a régi beidegződésekkel, amelyek nem oldódnak meg hirtelen. A materialista tanárok, akik esetleg abban a szellemben is tanítottak, nem változnak meg egyik napról a másikra, és ez el sem várható tőlük.” Az egyház társadalmi katalizátor szerepvállalását illetően az érsek hangsúlyozta: „Rámutathatunk a megoldás lehetőségeire, alapvető igazságokat mondhatunk ki egy erkölcsi rend kereteiben. Ennek aprópénzre váltása, tehát a tényleges munka azonban helyi szinten kell folyjon, ahogyan a szubszidiaritás elve is kimondja. Amikor megnyertük a parlamenti választást, a politikai és civil társadalom is belekezdett a változtatásba, és például én a bibliaóráimat az egyház szociális tanításaira állítottam át. Az egyénnek is hozzá kell tennie a közöshöz, hiszen a közösség érdekében végzett erőfeszítések mindig fölemelők, nagy a spirituális erejük. Szektásságnak tartom, ha valaki azt hiszi magáról, hogy vele kezdődött és végződik a világ. Szinte szlogenné vált az a mondat, amit a kiskunmajsai 56-os Múzeum könyvébe írtam: ’A múlt erős gyökér, jelen és jövő belőle él’. Egy olyan intézményben, mint az egyház, található meg az igazi történelmi távlat
