„Pelenkában élek, de dolgozni akarok!”

Végrehajtók szorításában, egy kellemetlen betegség terhével a vállán fordult hozzánk egy kecskeméti olvasónk. Tóth Mária tíz éve pelenkában kénytelen élni, leszázalékolták, és kizárólag otthon végezhető, bedolgozói munkából egészíthetné ki 37 ezer forintos regisztrációs járulékát. Egy éve azonban nem akad ilyen lehetősége, így tízéves kisfiával annyira eladósodott, hogy már a gázt és a villanyt is ki akarják kapcsolni otthonukban.

Egy energikus, fiatal nő fogad otthonában, senki sem mondaná meg róla, hogy gond van az egészségével. Pedig Mária egy ritka genetikai betegséggel, a Marfan-szindrómával született, ami kötőszövet-gyengeséget okoz. Ezt azonban nem vette figyelembe szülészorvosa, amikor világra hozta kisfiát. Vákuummal szült, a végbél záróizma pedig annyira megsérült, hogy azóta nem tudja tartani székletét. Sokáig orvoshoz sem ment el, annyira szégyellte betegségét, öt évig férje elől is titkolta.

– Pécsen megműtöttek, sajnos sikertelenül. Az orvosok szerint semmi esély arra, hogy valaha rendbe jöjjek, így meg kellett tanulnom együtt élni ezzel – meséli Mária. – Sajnos mindezt súlyosbítja egy állandó hasmenéssel járó vastagbélgyulladás, így napközben szinte semmit nem eszem, és folyamatosan pelenkában kell hogy éljek.

Mária 2,5 éve vált el férjétől, azóta egyedül neveli tízéves kisfiát, Ricsit. Eredeti szakmája varrónő, de van kereskedő-boltvezetői, ABC-eladói és pénztárgépkezelői végzettsége is. Négy és fél évig szobalány és mindenes volt egy kecskeméti panzióban, ahol kiskönyvvel alkalmazták. Sajnos egy éve ott kellett hagynia munkahelyét, mert folyamatosan névtelen feljelentők zaklatták az üzemeltetőt, és csípőproblémája miatt a lépcsőzést sem bírta már.

$\"Ricsi$ Ricsi jól tanul, pénztelenségük miatta azonban nem indulhat tanulmányi versenyeken

– Panzióbeli munkámat egyáltalán nem zavarta a betegségem, sohasem történt olyan baleset, ami gondot okozott volna – mondja Marika. – Főnökömnek is csak évek múlva mertem bevallani. Annyit mondott: biztos nem vett volna fel, ha már az elején szólok.

Azóta sajnos nagyon sokszor kellett szembesülnie azzal, hogy a munkaadók elborzadnak betegsége hallatán. Az elmúlt egy évben számos állásinterjún vett részt. Amint megtudják, miért százalékolták le, rögtön megköszönik jelentkezését, és sosem hívják fel újra. Mintha legalábbis fertőző lenne.

Könnyű fizikai munkát folytathat

Az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértő Intézet szakvéleménye szerint Tóth Mária az egészségkárosodását megelőző munkakörben, illetve képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas. Bedolgozóként könnyű fizikai és pszichés megterheléssel járó munkát folytathat.

Korábban 39645 forintos rokkantsági nyugdíjból élt, ami márciustól rehabilitációs járulékká alakult. Mivel beszámították panzióbeli munkáját, most kevesebbet – 37485 forintot – kap kézhez. Ennyiből kell(ene) fizetnie hitelüket, vezetnie a háztartást és gondoskodnia kisfiáról, akinek az apja a válás óta minimális segítséget sem nyújt számukra. Jelenleg is perben áll vele a gyerektartásért.

– Interjúkra járok, folyamatosan lesem a hirdetéseket, a bedolgozói munkákról, sajnos minden esetben csak akkor küldenének tájékoztatást, ha fizetnék érte. Csak az a gond, hogy a számláimra sincs pénz, nemhogy egy bizonytalan ígéretre. A válás után bedőlt hitelem és két személyi kölcsön is végrehajtásra vár, a közüzemi számlákkal is sorra elmaradtam – mutatja befizetetlen sárga csekkeit. – Ki akarják kapcsolni nálunk a gázt, és az áramszolgáltatótól is érkezett két fizetési felszólítás. Ricsit is csak nagy nehézségek árán tudtam beiskolázni, de ezek után nem tudom, mi lesz velünk. Kaptunk némi hulladékfát, ez azonban csak néhány hétre elég

Nem is mernek a fagy beálltára gondolni, hisz nincs pénzük tűzifára. Egy ismerősüktől kaptak némi hulladékfát, az azonban csak néhány hétre elég. Mária utolsó reménye, hogy nevelőszülő legyen. Sikeresen átesett a pszichológiai vizsgálaton, de még el kellene végeznie egy 40-60 ezer forintos tanfolyamot. Ez némi alapot nyújtana a megélhetésükhöz, mellette pedig dolgozhatna otthon. Jelenleg az édesapjuktól örökölt házban élnek öccsükkel, a pincében bőven van hely a legváltozatosabb feladatokra is. Bízik abban, hátha akad olyan vállalkozó, cégvezető, aki a cikket olvasva munkát kínálna neki. Mária bármit elvállalna, csak kapna végre egy esélyt arra, hogy egyenesbe jöjjön a család.

Nem kínálnak bedolgozói munkát

Szinyi Károly, a Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ kecskeméti kirendeltségének szolgáltatási osztályvezetője elmondta lapunknak, hogy a rendszerváltás óta gyakorlatilag megszűntek a bedolgozói munkalehetőségek. Így reális esélyt egyelőre nem lát arra, hogy Mária otthon dolgozhasson. – Tapasztalataink szerint a munkáltatók nem rendezkedtek be bedolgozók alkalmazására, jelenleg támogatással sem tudnák kompenzálni azokat, akik nyitottak lennének erre – nyilatkozta az osztályvezető. – Annyit azonban megígérhetek, hogy személyesen keresem meg azokat a cégvezetőket, akik esetleg segíthetnének ügyfelünk problémáján.

Kövessen minket a Facebookon is!