Nagy a sürgés-forgás a Karitász bázisán
A plébánián kora reggeltől késő estig nagy a sürgés-forgás, érkeznek a kisteherautók, jönnek-mennek az önkéntesek. Hétvégén körülbelül nyolcvanan segítik a munkát, de hét közben, munkaidőben érthető módon kevesebben jönnek.
Zagyva Richárd, a szervezet Veszprém egyházmegyei elnöke ezért azt mondja, kétkezi munkaerőre is biztosan szükség lesz még a következő napokban. Azt önkéntesek többnyire az elöntött házaknál segítenek: kihordják a tönkrement tárgyakat, lapátolják a hátramaradt vörösiszapot, s ami legalább ilyen fontos, váltanak néhány szót a bajba került emberekkel.
Szendrőládról is érkeztek körülbelül harmincan. Háromszáznyolcban kilométerre innen, a borsodi településen tavasszal az árvíz okozott hatalmas bajt, most, itt Veszprém megyében a vörösiszap. Ahogy a csapat vezetője, Lakatos Gábor mondja, eljött az ideje, hogy visszasegítsenek.
Devecserben feszült várakozással telik az idő, a lakosság és a segítők egyaránt arra készülnek, hogy bármikor megszólalhat a kitelepítést jelentő szirénahang. A következő harminchat óra döntő lesz, hiszen míg nem készül el az új gátrendszer, a legrosszabbra is számítani kell. Mód Miklós atya és a Katolikus Karitász munkatársai élelmet, tisztálkodó szereket, fertőtlenítő anyagokat adnak a rászorulóknak, szállást nyújtanak a segíteni érkezőknek, s lelki vigaszt a tanácstalanoknak. Legnagyobb szükség talán ez utóbbira van.