Hogy ír a Wojtyla Ház programjáról egy középiskolás diáklány? \"Egy ölelés ideális ajándék\"
Képgaléria
- Mióta jár a Wojtyla Társasághoz, milyen úton jutott el hozzájuk?
- Körülbelül négy éve tartozom a Wojtyla Családhoz. Amióta elindult, én itt vagyok. Előtte voltam már több ilyen szervezetnél is, de ezeken a helyeken bántottak és emberhez nem méltóan foglalkoztak velünk.
- Csak katolikus emberekkel foglalkoznak a gondozók?
- Én nem vagyok vallásos, de mégsem rúgtak ki innen. Nem veszek részt olyan rendezvényeken, amelyek Istennel kapcsolatosak, de a négy év alatt eddig még senki nem támadt rám amiatt, hogy nem vagyok hívő.
- Miben tud segíteni Önöknek a szervezet?
- Ruhában. Esetleg, ügyeket elintézni, meg ételt adnak, ami néha fontos, a gyerekes családoknak tankönyvsegélyt, iskolai segélyt, de ebből én már kiestem... Ilyeneknek szoktak segíteni.
- Fontosnak tartja, hogy van egy ilyen társaság a városban?
- Jó, ha van. Az, hogy most fontosnak tartja-e valaki, az szubjektív, de jó, ha van egy ilyen társaság, ahol nem rúgnak bele az emberbe, meg nem alázzák le. Például most már szinte mindenhonnan elzavarják az embert, mert több a rászorult lassan, mint amennyi kell.
- Milyen feladatokban vett részt eddig, ami a Wojtyla Körhöz kapcsolódik, mások miben vehetik ki a részüket?
- Én általában a sátrak állításában segítek, de télen, amikor több a rendezvény, akkor segítek a pakolásban is. Régebben a ház felújításában is részt vettem. Mi cserepeztük a házat, takarítottunk. Segítek nekik, amiért ők is segítenek nekem. Ez egy ilyen oda-viszont játék.
A gondozott ezen mondatát megerősítette a Központ igazgatója is, Farkas P. József, de azt is hozzátette, hogy itt nem az ételen, az adományokon, hanem a közös együttléteken, az egymás felé nyújtott szereteten van a hangsúly.
- Honnan jött az ötlet, hogy megtartsák az ölelés napját?
- A világban széles körben ismert ez a mozgalom, mely az elhidegedés ellen szolgál. A mai világban gyakori a panelmagány, ennek megelőzésére szolgál ez a társaság ( Free Hugh) is a parkokon és egyéb találkozási helyeken kívül. Ezen a napon valami történik. Nekem többen ott álltak a karjaimban és zokogtak meghatódottságuktól.
- Milyen cél érdekében történik mindez?
- A szegénység nem az egyén betegsége csak. A társadalom betegsége is, melyet csak úgy lehet megelőzni, ha nem tesszük ki őket a margó szélére. Lehessenek együtt a társadalom többi tagjával! Csak így lehet kivédeni ezt a betegséget.
- Miként kapcsolódik ez a program a Wojtyla Társasághoz?
- Szervesen. Pont a lényegét fejezi ki. Nem az étel itt a lényeg, hanem éppen az ölelés, a befogadás, őszinte, tiszta ragaszkodás. Ez az ünnep kifejezi egy órában mindazt, amit mi minden évben megteszünk: befogadjuk a szegényeket.
- Mikor és miért alakult a Központ?
- Öt évvel ezelőtt kaptuk ezt a házat az önkormányzattól, utána elkezdtük szervezni, hogyan kellene rendbe hozni, milyen szellemben, profilban szeretnénk a felújítást elvégezni, ezek az összejövetelek pedig még jobban összekovácsolják ezt a közösséget.
- Kiket és miket segítenek ebben a társaságban?
- Mi a családsegítő szolgálattól kapunk beutaltakat, konkrétan megadják, hogy ki jogosult erre, mi ezt megkapjuk, így lesz meg a hivatalos forma. Ezután foglalkozások, vizsgálatok vannak, kirándulásokra visszük őket. A családsegítő központ mindenkit megvizsgál, először náluk kell jelentkezni.
- Utolsó kérésem pedig az lenne, hogy egy gondozott átlagos napját írja le nekem, amit itt tölt!
- A Wojtyla-ház otthon számukra, bármit lehet csinálni: egymással beszélgetni, tévét nézni, részt venni az általunk szervezett programokon ebédig. Aztán vannak érdekes előadások, egészségügyi szűrések, volt olyan, amikor jogász jött, aki válaszolt a kérdéseikre. Azért mondom, mert mi úgy élünk, mint egy családi otthon, vagy inkább, mint egy igazi család.
„Non abbiate paura! – Ne féljetek! - II. János Pál pápa ezt mondta, a mi célunk, hogy az emberekkel elfogadtassuk a másikat, legyen az gazdag vagy szegény.”
Hugo Ball
