Bábel Balázs: A másokért való lét
A mi etikánk, keresztényeknek, a nagy éthoszból, Krisztusból vezetődik le. Mert azt valljuk, hogy ő az éthosz. Ő a hegyi beszéd rejtett alanya is, akit követnünk kell, amikor az élet különböző helyzeteiben választ akarunk adni a problémákra.
Még teológiai oktató korában mostani pápánk, Joseph Ratzinger teológiai tanár „A keresztény lét” című könyvében a hegyi beszéd alapján vázolta fel a keresztény létnek azon struktúráit, amelyek az egyénre vonatkoznak.
A közösségre vonatkozókat – éppen az ő tanításai alapján - a későbbiekben tudtuk megfogalmazni. Azt mondja: a keresztény ember elsőrendű magatartása: a helyes viszony a közösséghez nem más, mint az egyénnek és az egyháznak a helyes viszonya. Mit értünk ez alatt? Egyszerűen azt: nem lehetünk úgy magunkért élő emberek, hogy a közösségről elfeledkezünk.
A huszadik században amúgy e problémával már szembe kellett néznünk. Működtek diktatúrák, amelyek csak a közösséget állították a középpontba - gondoljunk a kommunizmusra vagy a fasizmusra. Ennek ellenhatásaként érkezett utána a szélsőséges egzisztencializmus, amit a szállóigévé vált mondat jellemez: a másik ember a pokol. A rész és egész, egyén és közösség helyes viszonya röviden úgy foglalható össze: habár egyszer és megismételhetetlenül élsz, egyetlen életed van, mentsd meg a lelkedet – mindezt egy közösség tagjaként. Egy nagy közösséghez tartozol, amelyet neked is építened kell.
E közösségben az igazi létforma a másokért való lét, a pro egzistens lét.
Gondoljunk Krisztusra.
Leszállott a menyből.
Megtestesült.
Miért és kiért is?
Értünk, a mi üdvösségünkért. Jézus Krisztus élete tehát a másokért való létben mutatkozott meg leginkább, úgy, hogy nekünk is ezt kell követnünk, a keresztény embernek is a másokért való lét lenne az igazi jellemzője.
Ebben természetesen benne van az inkognitó törvénye is, amit Jézus így mond: amikor jót teszel, akkor ne kérkedj mások előtt, még magad előtt se, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb.
Ha keresztény vagy, akkor, mondja Jézus, ne törődj vele, a szív túláradásával többet is tud tenni, mint amennyi az előírt.
Gondoljunk egy családra, a családon belül az édesanyára, és arra, amennyi mindent ő megtesz. Hogyan nézne ki, ha mindig kidekázná, hogy mennyit is kéne dolgoznia, vagy belegondoltunk-e, hogy ha mindent ki kellene neki értéken fizetni, akkor még a leggazdagabb ember sem engedhetné meg magának.
Egy anya mennyi mindent megtesz, amit nem lehet számlával összefoglalni, pénzzel kiegyenlíteni. A túláradó fölösleg törvénye tehát a keresztény létformához tartozik.