Bábel Balázs kalocsai érsek a japánra fordított Miatyánkról, Európa jövőjéről és a csendes erőről
Képgaléria
– Az egyház történelmét nem száz évben mérik, hanem legalább kétezerben. Ebből adódóan nagyobb a rálátásunk a világ eseményeire, mint azoknak, akik csak rövidke korszakokra tudnak visszaemlékezni. Mi tudjuk, hogy olyan patriarchátusok is megszűntek már, ahol Jézus apostolai által alapított egyházi intézmények működtek. De az egyház megmaradt. Az a fajta reménységünk, ami a múltra épül, túlnő egy egyházmegye keretein. De, ha azt veszem, hogy a Szent István királyunk által, vélhetőleg 1002-ben alapított kalocsai főegyházmegye minden viszontagság ellenére is él, engem ez is óriási reménnyel tölt el. A mi múltunk is folytatódik itt a Duna mentén, a kalocsa–kecskeméti érsekség területén, amiként Magyarország múltja is tovább él a Trianon által megcsonkított területen. Sohasem élt annyi katolikus hívő főegyházmegyénkben, mint a XX. század elején. Trianon után azonban az ország legkisebb egyházmegyéje lettünk, híveink hetven százaléka a határokon túlra került. Ám a politikai, gazdasági, kulturális és technikai változásokkal zsúfolt XX. század hullámvasútján is teljesíteni tudta egyházunk, egyházmegyénk is, évezredes küldetését, mert szélsőséges fordulatok közepette is felismerte és hűségesen képviselte az örökké Változatlant, a Teremtőt.
– A kalocsai érsekség léte azt is tanúsítja modern világunk rövidlátói előtt, hogy milyen elővigyázatos volt a mi államalapítónk, amikor a Duna északi s középső szakaszán, Esztergomban és Kalocsán is érsekséget alapított. Mintha már 1002-ben is tudni lehetett volna, hogy hányszor darabolják fel idegen hatalmak és belviszályok az országot, időben gondoskodott róla, hogy a kalocsai érseket ugyanolyan különleges jogok illessék meg, mint az esztergomit. Ha az egyik nem tud, vagy nem akar királyt koronázni, a másik is beiktathassa az uralkodót…
– …ahogyan a középkorban ez olykor-olykor meg is esett… Mikó érsek 1162-ben II. Lászlót, 1163-ban IV. Istvánt koronázta meg. Sayna érsek 1173-ban III. Bélát tette királlyá, János a gyermek III. Lászlót 1204-ben, majd II. Andrást 1205-ben.
– Talán éppen a Szent István-i rendelkezések következtében kerültek a kalocsai érseki székbe olyan férfiak, akik az életük árán is védték a hazát, a híveket és a kereszténységet. A huszonegyedik kalocsai érsek, Csák Ugrin a muhi csatában esett el, az ötvenkettedik, Tomori Pál Mohácsnál… Előfordulhat, hogy e hős elődök példáját követnie kell korunk kalocsai érsekének is?
– Minden papot, minden püspököt hűségeskü köt ahhoz a vidékhez, amelyiken élnie s tevékenykednie rendeltetett. A püspöki gyűrű egyébként éppen ezt a kötelező érvényű kötődést jelképezi: amíg a pápa másként nem rendelkezik, a püspöknek egyházmegyéje népéért határtalan önzetlenséggel és hittel kell felelősséget vállalnia. Mivel a kalocsa–kecskeméti érsekség területén magyarok élnek, magától értetődik a mi jelenkori nemzeti feladatunk: magyar nyelven prédikálunk és ápoljuk a múlt értékeit. Természetesen a jövőnek is dolgozunk, főleg azáltal, hogy iskolákat tartunk fenn. A magyarság összekapcsolását érsekségem kiváltképpen fontos nemzeti feladatának tekintem: a történelmi Magyarország szinte minden részébe elmentem-elmegyek: Csíksomlyó, Dunaszerdahely, Kárpátalja, Délvidék…, 2011-ben Burgenland felé visz az utam. Hiszem, vallom, hogy a magyarságot a keresztény egyházak révén is együtt lehet tartani.
– Életrajzi adatai alapján kikövetkeztethető, hogy a kilencvenedik kalocsai érsek katonaviselt férfiú. Végveszély idején tehát elvben hadra fogható. Fegyveres honvédelemre azonban, hála az égnek, aligha kell számítania. A szellemi honvédelemnek azonban nemcsak „elvben” van szüksége fegyvertényekre, de a mindennapi gyakorlatban is. Kiváltképpen egy olyan főegyházmegyében, amelynek a könyvgyűjteménye Európa-hírű.
– És, amelyet a svédországi ISIM Kiadó 2004-ben a világ tizenkét legszebb régi könyvtára közt szerepeltetett… Igen, a kalocsai érseki könyvtár – mintegy százötvenezer kötetet számláló – gyűjteményének megóvása, gyarapítása, ritka kincseinek tudományos feldolgozása és bemutatása a szellemi honvédelem egyik fontos fejezete. A XV. századból való írásos emlékek is tanúsítják, hogy hány könyvbarát főpap élt Kalocsán. Handó György életrajzát egy firenzei könyvkereskedő írta meg; Váradi Péternek – Mátyás király kancellárjának – több könyvét is őrzik könyvtáraink. A kalocsai érseki bibliotéka alapját Patachich Ádám és Kollonich László XVIII. századi gyűjteménye adja, a tőlük – és másoktól – örökölt ritkaságainkat időszaki kiállításokon igyekszünk bemutatni. Jelenleg Missziók, utazások, zarándoklatok címmel azokat az értékeinket tettük közszemlére, amelyeket a Krisztus követségében járó papok használtak. Például egy XIII. századi zsebbibliát (pár milliméteres betűit hártyavékony pergamenre írták), a hit terjesztéséhez használt bengáli és tatár nyelvű Szentírást. A Miatyánk japán nyelvű fordítását, amit egy kalocsai pap, bizonyos Kanyó Gyula másolt le… A Kalocsáról elindult misszionáriusok meszszire eljutottak, egyes távol-keleti népek még ma is számon tartják, hogy hozzájuk Kalocsáról vitték el az evangélium tanítását.
– A szellemi honvédelem másik fontos fejezete lehetne a könyvtártudománynál jóval ritkábban szóba hozott műemlékvédelem. Bábel Balázs a Magyarországi Katolikus Püspöki Kar műemléki tanácsának az elnökeként valószínűleg mindnyájunknál alaposabban ismeri azt a drámai helyzetet, amely Magyarország egyházi műemlékeinek jelentős részére jellemző. Amit meghagytak a századok, azt tovább pusztítja az idő, olykor a felelőtlenség és a modernizáció is. Pénztelenségre hivatkozva az egyház azokat az értékeket is kénytelen veszni hagyni, amelyekre a nagyvilág is felfigyelne.
– Anyagi fedezet nélkül idehaza nem sokat tehetünk. Perselypénzből műemlékvédelmi és -helyreállítási feladatokat elvégezni nem lehet. Mi például, nagy merészen, pályázati pénzek híján láttunk hozzá a kalocsai székesegyház felújításához. Csak általános forgalmi adóra több mint hetvennégy és fél millió forintot fizettünk ki eddig! Abszurd helyzet: mi fizetünk az államnak azért, hogy ebbe a hatalmas feladatba belefogtunk.
– Nem próbáltak „kalapozni” az Európai Unió egyik-másik hivatalánál?
– Az Európai Uniónál? És éppen akkor, amikor közös pénzü(n)k, az euró léte is bizonytalanná vált? Attól tartok, az Európai Unió is felbomlásra ítéltetik, ha kulcsemberei nem keresik a lelki értékeket, ha kizárólag gazdasági ismérvek alapján akarják megoldani Európa népeinek a gondjait. Ha viszont visszatérnek azoknak az „alapító atyáknak” a szemléletéhez, akik lelkigyakorlaton vettek részt, mielőtt Európa országainak az intézményes egységesüléséről határoztak; ha ismét Konrad Adenauer, Robert Schuman és Alcide de Gasperi elveit tartják szem előtt, talán csakugyan szép reményekkel tekinthetünk az Európai Unió által építgetett jövő felé.
– Amikor az európai integráció gondolata megszületett, még Jean Monnet is azt hajtogatta – miközben éjt nappallá téve a nyugat-európai nehézipar egyesítésén munkálkodott –, hogy „mi nem az európai államok integrálását, hanem az emberek közötti egységet építjük”. Vajon 2010 karácsonyán bizton állítható, hogy ez az évtizedekkel ezelőtt eltervezett „építmény” készen áll? Akármerre nézek, az elektronikus médiának és a reklámiparnak kiszolgáltatott embereket látok – még az adventi kirakodóvásárokon is.
– Óriási kihívás ez számunkra, s nem könnyű megmondani, mit és hogyan kellene tenni ellene. Mindenekelőtt belülről kormányzottá kéne nevelni az ifjúságot. Ameddig nincs az ifjúságban elég akaraterő, hogy ellenálljon a kordivat, a technika vagy a média kísértéseinek, minden igyekezetünk hiábavaló. Ezeknek olyan félelmetes a hatalmuk, hogy szinte képtelenség kellő hatékonysággal fellépni ellenük. Agymosott társadalomban élünk, a velem egykorú, de még a nálam tíz-húsz évvel idősebb emberek is a Rákosi- vagy a Kádár-rendszerben szocializálódtak. Nincs pontos képük róla, hogy mi történik körülöttük a világban, egyáltalán, hogy mit ér az emberi élet. A lelkületüket kellene átalakítani. De miként? Véghezviszi a csendes erő, amit nem bír az erőszak – vallotta Kunszt József, aki a mostaninál sokkal nehezebb időben, a Bach-korszak éveiben volt kalocsai érsek. Hatalmas iskolafejlesztő munkával próbálta az ország sebeit begyógyítani, a lakosság veszteségeit pótolni. Országos hírű jezsuita tanárokat hívott Kalocsára, nőnevelő intézeteket honosított meg a városban, tanítóképzőket működtetett… Díjat neveztünk el róla, s minden esztendőben azokat a nevelőket jutalmazzuk vele, akik a „csendes erő” szellemében oktatják Kalocsán a gondjaikra bízott fiúkat, lányokat.
– Úgy tűnik, a XIX. századi, Habsburg-hű érsek és XXI. századi, nemzeti elkötelezettségű utóda voltaképpen ugyanazt vallotta-vallja, hogy tudniillik az ország felemelkedése a család és az ifjúság felkarolása nélkül hiú ábránd csupán.
– Sokan valljuk ezt, türelmesen, és mégis makacsul. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a szent család vasárnapján, ami ebben az esztendőben december 26-ra, azaz a karácsonyi ünnep második napjára esik, 2011-et, mint a család évét hirdeti meg. A családoknak nyújtott szolgálatainkkal a társadalomért is tenni szeretnénk, tevékenységünk során az úgynevezett leszakadó társadalmi csoportokról sem feledkezve meg. Megeshet, ezáltal is változtatni tudunk azon, hogy elveszítettük a karácsony lelki dimenzióit. Azt ismételgetjük, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, de azt már rég feledtük, ha tudtuk egyáltalán, hogy a hit ünnepe is. A tényt, hogy Isten sorsközösséget vállalt velünk, megalázott, szegény emberekkel, hit nélkül legalább olyan nehéz megélni, mint a szegénységet. Ám, ha visszatérünk a lelki értékekhez…
– Értesüléseim szerint más rendkívüli esemény is közhírré tétetik karácsony ünnepén: az éjféli misén pecsételik meg Betlehem és Kalocsa testvérvárosi kapcsolatát…
Még mint országgyűlési képviselő, Semjén Zsolt „járta ki” Kalocsa lakóinak, hogy Betlehemmel testvérvárosi kapcsolatba lépjenek. Zarándokként már több alkalommal is meglátogatták a kalocsaiak Betlehemet, eztán a testvérvárosi kapcsolat is odavonzza őket… Megrendítő élmény a betlehemi barlangot látni, amely Szent Jusztin II. századi apologéta szerint Jézus születési helye; s a föléje épített bazilikát is, amely egyike a legrégebbi keresztény templomoknak. Most restaurálják, akár a mi székesegyházunkat.
A családoknak nyújtott szolgálatainkkal a társadalomért is tenni szeretnénk, tevékenységünk során az úgynevezett leszakadó társadalmi csoportokról sem feledkezve meg. Megeshet, ezáltal is változtatni tudunk azon, hogy elveszítettük a karácsony lelki dimenzióit. Azt ismételgetjük, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, de már rég feledtük, ha tudtuk egyáltalán, hogy a hit ünnepe is
