TÖRTÉNELMI VITÉZI REND: A DONI TRAGÉDIÁRA EMLÉKEZTEK A BARÁTOK TEMPLOMÁBAN

Hatvannyolc évvel ezelőtt sok ezer magyar katona pusztult el a doni csatákban,valahol messze a nagy Oroszországban - értelmetlenül, egy idegen nép, egy mocskos háború valamint a fagy és az éhség áldozataként. Róluk emlékezett vasárnap a déli szentmisén Bárkányi Ernő, templomigazgató valamint a Történelmi Vitézi Rend, a Hagyományőrző Katonák Közössége valamint a Nemzetőrség. A mise végén a vitézek megyei vezetője, Suhajda Krisztián mondott emlékbeszédet - melyet az alábbiakban közre is adunk. A szertartás végén a mementó résztvevői a Deák téri II. Világháborús emlékműhöz vonultak, ahol elhelyezték az emlékezés, hősöknek kijáró jeleit, a koszorúkat.

Suhajda Krisztián tisztelgő beszéde Szent Miklós oltáránál:

Krisztusban Kedves Testvéreim,

Emlékezni gyűltünk ma össze. Emlékezni pedig többet jelent a múltba révedezésnél. Többet jelent a sebeink nyalogatásánál, többet jelent egy puszta teátrális műsornál. Az emlékezésnek ugyanis a szívünkben kell kezdődnie.
A Don-kanyarban vívott harcokban több mint 200 000 ezer magyar esett áldozatul. Az áldozatok között férjek, apák, nagyapák és fiak voltak, talán ismertünk is közölük néhányat. Talán van még család, ahol ezek az áldozatok nem csak nevek egy kőtáblán, a hősi halottak között, hanem arcok, személyek, testvérek. Ezek az emberek azért estek áldozatul, mert egy idegen hatalom elvtelen követeléseit szem előtt tartva fegyverzet és felszerelés nélkül - 40 fokos hidegben lemészárolták őket, vagy halálra fagytak, sokan pedig fogságba kerültek. Intő jel lehet ez mindenkinek, hogy idegen hatalmak érdekeit nem érdemes az ország érdekei elé helyezni, mert annak tragédia, sírás, gyász és fájdalom a vége.
Noha a Don-kanyarban áldozatok voltak, mi most nem csak az áldozatokra, hanem a hősökre is emlékezünk. Mert ők egyben a haza hősei is voltak, mert a saját életüket sem féltve, lehetetlen körülmények között, de mégiscsak egy szebb Magyarország álmáért is vesztették életüket. Talán abban a reményben, hogy az ő áldozatuk a fiaknak és unokáknak egy nagyobb, szabadabb jövőt biztosít. Jézus azt mondja: "nincs nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért ". A háború nem a szeretet logikáját követi, hanem a gyűlöletét, az erőét. Az igazi erő azonban mégiscsak a a fiát féltő apa, a feleségére gondoló férj, a nagyszülőket gondozó unoka tetteiből fakad. Ezért, bár áldozatok, de hősök is ők. A mi hőseink, barátaink, hozzátartozóink. Ezért az emlékük sem lehet puszta formaság, hanem élő lét, mely ma is a HAZA ÉS EMBERTÁRSAINK FELTÉTLEN ÉS ÖNZETLEN szeretetére szólít bennünket.
Kedves Testvérek,
.
egy közösség csak akkor lehet erős, ha a múlt nem csupán történelem, hanem élő emlék. A templom nem műemlék, hanem a közösség találkozási helye az Istennel. A hit nem puszta formaság, halott ügy, hanem őseink élő eleven imája, mely mindenkor az Istenhez száll és könyörög apákért és fiakért, unokákért és nagyszülőkért. A Don-kanyar hősi halottai áldozatok, akiket egy közösségből szakított ki egy idegen hatalom. De hősök is, a mi élő eleven személyes hőseink, akiknek áldozata segítség lehet nekünk ma abban, hogy felépítsük azt, amiért ők meghaltak. Egy olyan Magyarországot, ahol ezek az eszmék valóra válnak a mi szívünkben, közvetlenül a hősök emléke mellett.

Kövessen minket a Facebookon is!