Kirándulás az KOLON-TÓNÁL - a Vizes Élőhelyek Világnapjára emlékezve
Képgaléria
A Vizes Élőhelyek Világnapja alkalmából kirándulást szervezett a Porta Egyesület Soltszentimrére. A delegációt - melyben több természetjáró, lokálpatrióta civil szervezet is képviseltette magát - Kádár Németh István, a község és Lehoczki Ferenc, Soltvadkert polgármestere köszöntötte. Először Árpádházi Szent Imre szobrát koszorúztuk meg, amelyet tavaly állítottak a Szent Imre Emlékév tiszteletére.
Kádár Német István méltatta Imre herceg emlékét, aki ígéretes utódja lehetett volna Szent István királyunknak, s akihez István intelmeit is írta. Azonban Imre 24 éves korában vadászbalesetben meghalt. A sebesültet Visegrádba vitték. Útközben a történet szerint a Csonka-torony előtt haladtak el. A tavaly novemberben befejeződött emlékév alkalmat adott arra, hogy a kistérség települései összefogjanak. Ezt az összefogást továbbra is erősíteni és mélyíteni kell, hiszen az erre épülő turizmus jelentősége növekszik a vidéken. Lehoczki Ferenc polgármester emlékeztetett arra, hogy 1900-ig városa neve Vadkert volt, amely név az Árpádháziak idejéből származik, hiszen területén akkoriban királyi erdő terült el, ahol Imre is vadászott, és amelynek környékén megsebesülhetett.
Ezután a Csonka-tornyot tekintettük meg. Építését korábban 11-13. század közötti időszakra tették, de újabb kutatások ezt az 1300-as évekre helyezik. Lőrésszerű ablakai miatt valószínűsíthető, hogy védelmi feladatot is ellátott. Mára sajnos nemcsak az idő múlása, hanem a tudatlanságból és értéknélküliségből adódó emberi rongálás is veszélyezteti ezt az egyedülálló műemléket.
A délelőtt utolsó programjaként - a február 2-i Világnap jegyében - ellátogattunk a Kolon-tóhoz. E tónak az egyik különlegessége, hogy a talajtani kutatások alapján valószínűsíthető, hogy 30 ezer éve folyamatosan vizes élőhelyként létezik - egy ideig az ős-Duna is itt folyt keresztül. Ennek oka abban a titokban keresendő, ami még feltáratlan, tudniillik 2 millió köbméter vizet kap évente a tó, függetlenül a csapadék mennyiségétől. A kutatások egy törésvonalat feltételeznek, amelynek mentén felszín alatti vizekből nyer utánpótlást a Kolon-tó. Más értékeket is rejt környezete. Sűrűn lakott bronzkori népességet tartott el ez az élőhely, és egy Templomhát nevezetű kis domb - ahol emberi csontok és eszközök is előkerültek - feltételezhetően egy település maradványait rejti magában. Ebédet - méghozzá kiválót - az El Bronco lovasfarmon kaptunk, az izsáki VINO Étterem jóvoltából. Itt a Porta Egyesület alapítója, Farkas P. József köszönte meg a támogatóknak a finomságokat, Kádár Német István polgármesternek a vendéglátást és a keresztállításokban betöltött szerepét, valamint Német Ákosnak, a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársának, a területen végzett értékőrző munkáját, és a madárállomány népszerűsítését.
Délután a farm két lovasa tartott látványos bemutatót. Utolsó programként ellátogattunk a kis-kolontói Vénepörfás-tanyára, ahol két kétszobás tanyasi lakosztályban várják a horgászni, lovagolni és kirándulni vágyókat. Az erdei környezet és a nádfedeles kis házak látványa ébreszthet rá, hogy néha a városi élet forgatagából és a feladatok rohamaiból kilépve léleküdítő megmártózni a természet csendjében és közelségében.
