Titokzatos értelmű napló a számítógépben

Édesanyja felhívta, arra gondolva, talán időzik a nevelőnél, aki felkészíti a versenyekre. Laci telefonja otthon csörgött. Mellette hagyta igazolványait, zsebpénzét, mindent amit az ember magához vesz, mielőtt kilép az utcára. Lacit azóta várják. A furcsa az, hogy állítólag szinte naponta látják valakik, mégsem tud róla senki semmit. Édesanyját, testvéreit, nevelőapját a talányok gyötrik. Laci számítógépén felfoghatatlan üzeneteket találtak. Rendőrségi szakértő és egy pedagógus kellett hozzá, hogy megértsék valamelyest azt az érzékeny világot, ami a 16 éves fiatalember lelkében lakozik.

– Laci más, mint a többi gyerek. Az a forma eminens tanuló, akit visszahúzódása miatt nemigen kedvelnek diáktársai. Kiskora óta leköti a tanulás, már általános iskolában tanulmányi versenyeket nyert, a város ösztöndíjasa lett. A kecskeméti Bolyai gimnáziumba jár most, harmadéves, mindene a kémia, vegyész akar lenni. Sosem volt körötte nagy társaság, egynéhány barátot leszámítva. Illetve, eltűnése után jöttünk rá, hogy volt még egy diáktársa, aki elég közel állt hozzá. A fiam nagyon szerette volna ezt a fiút pártfogásába venni, segíteni rajta, hogy ne csússzon le a lejtőn. Úgy érezte, annak a fiúnak az élete nem jó irányba halad. Néha elfogadta a segítséget, utólag visszautasította és most már biztosan tudjuk, hogy ez Lacit lelkileg nagyon megviselte – emlékezett édesanyja.

A barátságról, a segíteni akarásról és a csalódásról a Laci számítógépén talált napló adta a bizonyosságot. Elolvasták többször is, de semmit nem értettek belőle. Megmutatták a rendőrségi szakértőknek, aki 160-asra becsülte a szerző intelligenciaszintjét és megállapította, hogy teljesen tiszta értelemmel billentyűzte be a sorokat. De miért 168 óra a napló címe? Mit jelentenek benne a megkövült fájdalmak, mit a fehér cérna? Mit jelentenek a kutya érzései? Laci kedves tanára fejtette meg a szímbólumkat.

– Ez a tanárnő mindig adott a fiamnak egy-egy gyögyszemet, amikor úgy látta, bánatos a gyerek, fáj valamiért a szíve. Mind a huszonhat gyöngyöt kis dobozkában őrizte, de egy elgurult azon az estén, amikor elment tőlünk. Talán a sors jelezte így az ő fájdamát, amit barátja visszautasítása miatt érzett. A 168 óra, az egy hét, ami akkor telt el, amikor barátjának válaszolnia kellett: akarja-e továbbra is segítségét az iskolában, az életben a megkapaszkodáshoz. Nos, elutasította Lacit. Ezért van most a fehér cérnaszál, a tiszta barátság jele, itt a dobozkában együtt a fájdalmak gyöngyeivel. Kudarcként éli meg a visszautasítást, iszonyúan fájhat a lelke, talán ugyanúgy, ahogy naplójában leírta a kutya lelki fájdalmát, amikor bántották az állatot. A jósnő azt mondta, Laci "indigógyerek". Olyan ember, aki képes teljesen átérezni emberek, állatok lelkivilágát. Ami másnak öröm neki is az, akinek bánata van, azzal az ő lelke is osztozik.

– Tizenkét éve élünk együtt, nagyon megszerettem Lacit – vette át szót Károly Zoltán, a nevelőapa. – Eleinte nehezen fogadott el, de egyszer elvittem egy hosszú útra kamionnal, a svájci helyek közé. Azon az úton megértettük egymást. Azt mondják, biztosan rossz társaságba keveredett Laci, azért nem jön haza. Biztosan tudom, hogy nem így van, többször elindult már hazafelé, de kicsi a bátorsága, hogy átlépje a küszöböt. Azt gondolja, hogy nem leszünk képesek őt megérteni.

  Laci a Pannon Egyetemen a tavalyi országos versenyen. Harmadik lett.

– Az a különös, hogy sokan látták azóta is, de senki nem tud róla semmit. Látta biciklizni lányom barátnője, öccse pajtásai találkoztak vele a Petőfi iskolában. A minap pedig húgom apósáék a közjegyző előszobájában sorolták valakinek a mi nagy bánatunkat, mire megszólalt mellettük egy őszhajú ember: megtalálják, ha ott keresik, ahol van, barátjánál a Pálfájában. Itt elharapták a szót, mert bementek apósomék a közjegyzőhöz, s mire kijöttek, az őszhajú ember már nem volt sehol. Tűvé tettük a Pálfája környékét. Hárman is emlékeztek rá, köztük egy környéken lakó nyugdíjas rendőr is, hogy látták Lacit arrafelé. De semmi eredmény. Abban bízunk, hogy a rendőrkutya nyomot fog valahol és elvezet a rejtélyes tanyához.

– Minden percben várjuk, hogy hazatér hazatér. Üzenjük neki, ne gondoljon semmivel. Nem kérdezünk miért ment el, hol járt, majd elmeséli egyszer. Aki pedig tudja hol van most, annak azt üzenjük: gondolkodjon el azon, milyen nagy a mi fájdalmunk és segítsen fiunkat megtalálni.

　
Őrízte a vigasztalásul kapott gyöngyöket.
Laci a Pannon Egyetemen a tavalyi országos versenyen. Harmadik lett.
Telnek a napok, de jönnek reménykeltő hírek is.

Kövessen minket a Facebookon is!