Július 25. csütörtök, Jakab, Kristóf
Hírek, események 2011. február 11. 14:14

Hit, tehetség, szorgalom

Hit, tehetség, szorgalom
A világhírű Delphi cég központja a németországi Wuppertalban van (magyar képviselete Szombathelyen a Delphi Hungary Autóalkatrész Gyártó Kft). Az európai HR-igazgatója egy ízig-vérig kecskeméti ember: dr. Jámbor Zoltán, aki mindig szívesen tér haza a hírös városba, hiszen a szülei, a barátai itt élnek. Az egykori piarista diák az érettségit követően nem egyből az egyetem felé vette az irányt, hanem előbb elvégezte a kőfaragó szakiskolát. Vagyis igen messziről vezetett az útja a jelenlegi igazgatói székig, amihez minden bizonnyal hatalmas ambícióra, kitartásra, szorgalomra volt szüksége.

 

Tehetség és teljesítmény

  • Nekem nagyszüleim, szüleim mutattak példát kiskoromtól. Láttam, hogy milyen kemény munkával, szorgalommal dolgoznak, ugyanakkor hihetetlen energiával meg derűvel, tehát nem panaszkodtak, hanem örültek az életnek, egymásnak, a családnak, s hogy van eredménye a becsületes, tisztességes munkának – mondja dr. Jámbor Zoltán. – Fontosnak érzem azt is, hogy a kecskeméti Piarista Gimnáziumban érhettem felnőtt emberré. Itt én is megélhettem, milyen az, ha valaki túlléphet önmagán, és ki tudja tágítani a saját határait, miközben aktív részese egy közösség építésének, annak minden nehézségeivel.
  • Ön egy multinacionális világcégnek az emberi erőforrás ügyeit menedzseli. Hogyan látja a magyar tehetségek helyzetét a világpiacon?
  • Egyre több cég veszi figyelembe – saját jól megfontolt érdekből – a kiemelkedő teljesítményt és tehetséget. Nem azt nézik ma már, hogy melyik országból érkezik az illető. Az ilyen multi cégeknek, mint a miénk is, ez igen nagy előnyük. Ismerve a hazai és nemzetközi gazdasági-üzleti köröket, az a tapasztalatom, hogy nem érdemes feketén-fehéren, sarkított módon véleményt mondani egyikről sem. Mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya, és úgy gondolom, mindenki megtalálhatja a maga helyét, ha keresi.

A rózsakertész

  • Ebben ön – a munkája révén – nagyon sok embernek segíthet.
  • Az én munkám olyan – szeretem ezt a hasonlatot használni -, mint a rózsakertészé. Látom, hogy növekszik a növény, amely esetleg körbe van véve gazzal, vagy vad hajtásai vannak. Segítek megszabadulnia ezektől, ami lehet esetleg fájdalmas is, de a végén, amikor megjelenik a gyönyörű bimbó és kibomlik a virág, akkor az ember hátra lép, és csak csodálja. Nem tudom megmondani, hogy konkrétan hány embernek segítettem. De úgy gondolom, mindenkiben van egy hatalmas potenciál, csak nagyon sok embernek nincs meg hozzá a hite, meg a belső ereje, hogy ezt kihozza saját magából. Ezért igénylik a segítséget, amit nyújtani bárki képes a környezetében élő embereknek az adott pillanatban, hogy tovább fejlődjenek, tovább lépjenek, túlnőjenek önmagukon.

Ázsia példája

  • Sokan már leírták már Európát, azt hangoztatva, hogy itt valami véglegesen megszakad, és Ázsia jelenti a nagy áttörést az igazi tehetségeket.
  • Pár hete jöttem haza Kínából, egy üzleti útról, és el tudom mondani, hogy milyen nagy a különbség. Az áttörés, amit említ, már megtörtént. Úgy kezdődött, hogy oda vitték a fejlett Nyugat országai a termelést, mondván, hogy ott olcsó a munkaerő. Ez egy ideig működött is, ám ezek a kínaiak nagyon okos, végtelenül szorgalmas, összetartó és fegyelmezett emberek. És nem csak az összeszerelő meg egyszerű munkákat tanulták meg. Tehát senki ne gondolja azt, hogy csak egyszerű, értéktelen műanyag vackokat gyártanak Kínában. Ma már a legfejlettebb technológiákat állítják elő. A saját cégeinken belül is látom, hogy a legkomplexebb, legnehezebb munkákat is elvégzik. Mérnökeik a világ legjobb egyetemein mindent megtanulnak, és mindent tovább tudnak fejleszteni. Ugyanakkor Európában mindenki el van foglalva a jogaival, hogy neki mi jár az élettől, az államtól, a többi embertől, de nagyon keveset foglalkoznak azzal, hogy ezekért mit kellene letenni az asztalra, mi a kötelességük, mivel tartoznak a saját közösségüknek, a saját hazájuknak. Ezzel szemben, Kínában az emberek kötelességtudattal dolgoznak, szeretik a hazájukat, összetartanak. Ez az óriási különbség most az igazi előny az ő oldalukon. Európa rendkívül színes világ, nagyon sok nemzetiséggel és tudással. Ha az országai, népei valóban össze tudnának fogni, akkor - ahogy az a történelem során is megesett néhányszor -, nagyon nagy dolgokra lenne még képes öreg kontinensünk.

Mi döntünk

  • Itthon sok ember temeti az elmúlt húsz évet, szomorúan, pesszimistán azt hangoztatva, hogy menthetetlen ez az ország. Önöknek is van Magyarországon cége, tehát nem csak vendégként jön haza. Hogy látja ezeket a tendenciákat?
  • Én soha nem láttam sötéten a világot. Úgy gondolom, ahogy az ember életében, úgy egy közösség életében is vannak nehezebb időszakok. De a problémákat saját magunk teremtettük saját magunk köré. Az okokat tehát, nem kívül kell keresni, holmi nemzetközi összeesküvésre gyanakodva, azt hangoztatva, hogy mi csak áldozatok vagyunk. Ez egyszerűen nem igaz. Egy országnak a története a nemzetet alkotó emberek egyéni döntéseinek az összessége. Minden attól függ, hogy hogyan döntünk az élet fontos dolgaiban. A szavazatainkkal mi döntünk a választásokon, rajtunk múlik, hogy uralkodhatnak-e bizonyos kormányok, rezsimek fölöttünk, vagy sem. És a saját rossz döntéseinkért nem okolhatunk soha másokat, mert akkor soha nem tanulunk a hibáinkból. Az elmúlt húsz év legnagyobb értéke szerintem az, hogy rengeteg tanulsággal szolgál. Magyarország lehetőségeit tekintve én úgy gondolom, igazi nagyságát az adja a mi hazánknak, hogy nem egyszer támadt föl főnixmadárként, nem egyszer esett át olyan pusztításon, amikor mindenki csak temette. Gondoljunk csak a húszas-harmincas évekre! Az első világháború veszteseként, egy világgazdasági válság közepette, ennek a megcsonkított országnak egy gazdasági csodát sikerült fölmutatnia. Miközben ezrével épültek az iskolák, kórházak, s a nemzeti fizetőeszközünk Európa legerősebb valutájává vált. Ezt hogy csinálták? Hajdani honfitársainknak nem volt okuk a pesszimizmusra? Ők is leülhettek volna nyalogatni a nemzeten esett súlyos sebeket, de nem ezt tették, hanem összefogtak, keményen dolgoztak, és valami hihetetlen csodát építettek föl. Amit a következő háború ismét lerombolt, de azt is túlélte ez a nép, újjáépítve országát. Én úgy gondolom, hogy hasonlóra mi is mindig képesek vagyunk.

Idő és pénz

  • Minden embernek vannak pillanatai, amikor elfárad, elkeseredik, de ha van hite, soha nem marad egyedül. Nekem szerencsém van, hogy élő Isten hittel rendelkezem. Amiből mindig új energiát meríthetek.  Ráadásul, ha az ember a megoldások játékának tekinti a problémáit, abban a pillanatban vonzani kezdi magához a hasonló embereket. Akik ha pozitív érzéssel, valakinek a lelkesedésével találkoznak, akkor nagyon hamar átveszik ezt a lelkesedést, hozzáteszik a magukét, és ez egyre több embert vonz.
  • A pénz mit jelent az életében?
  • Nagyon hasznos erőforrást. Azt mondják, hogy az idő pénz, de ez fordítva is igaz. Akinek annyi pénze van, hogy nem kell a napi létfenntartási gondokkal szembenéznie, az időt takaríthat meg magának, amit egyéb hasznos teendőkkel tölthet. Például azzal, hogy másokon segít. Nem feledve, hogy a pénz egy olyan erőforrás, ami képes megsokszorozni magát. Itt arra gondolok, hogyha látják mások, hogy én adok, akkor ez másoknak az adakozó kedvét, szívét is megnyithatja, és ilyen módon a pénz tud jó célokra még több pénzt vonzani. Tehát nem igaz, hogy a pénz egy gonosz, rossz dolog, csak a helyén kell kezelni, és nem lehet soha önmagában cél.

Kövessen minket a Facebookon is!