Ecsete alatt tájak és zenék
- A helyi zenei gimnáziumban érettségiztem, vagyis nálam a komolyzene gyermekkori becsípődés – állítja a mester, amikor a témaválasztásra terelődik a szó. Kiderül, hogy az auditív élmények vizuális megfogalmazása, a szín és a ritmus érdekes hangulati elemeinek ötvözése mindig alkotásra inspirálta. Hasonló késztetést csak a természetszeretetéből eredő kirándulásai során érez. De soha nem a másolásra koncentrál, ahhoz a fényképezőgép is elég. Megfogalmazása szerint: a természetjárás az élményszerzés módja, a műterem pedig, az alkotás helye.
Apropó műterem! Másfél éve az autókereskedő Tormási Attila felajánlotta Jász utcai szalonját erre a célra Szappanos Istvánnak és két művésztársának.
- Tiszteletet érdemelnek azok a sikeres helyi vállalkozók, akik hajlandók felvállalni a mecénás szerepét Kecskeméten, hiszen éhen hal ma már az a művész, aki állami támogatásra, megbízásokra vár, amik szinte teljesen kiapadtak – jegyzi meg Szappanos István. Aki fontosnak érzi szólni Király Józsefről is, aki úgy kapcsolódott be a kecskeméti képzőművészek életébe, hogy rendszeresen kínál kiállítási lehetőséget a helyi festőknek, grafikusoknak a tulajdonában lévő, Rákóczi úti Művész Kávézóban. Ebben az elidegenedett világban egy művésznek – és talán mindenki másnak is – élmény betérni ebbe a családias hangulatú kávézóba egy kis eszmecserére.
- Hasonló élményekre vágyva lettem rendszeres résztvevője a megye alkotótáborainak – mondja búcsúzóul. - Kécskén a Tisza környéke, Veránkán a Duna-part, Hajóson a picesor, a homokdűnék világa egy tájképfestőnek az inspirációk sokaságát kínálja, de a baráti-szakmai beszélgetések, együttlétek teszik igazán teljessé, emberien vonzóvá az alkotó közösségeket is.
(k. e.)
