Nap szentje: Gurki Szent Hemma karintiai nemesasszony, templom- és kolostoralapító
Ezek a javak a 10. század végén egy bizonyos Imma tulajdonában voltak, aki tehát rokonságban volt a Luitpoldingokkal és távolabbról II. Henrik császárral. 975-ben Imma megkapta II. Ottó német-római császártól azt a jogot, hogy Liedingben vásárt tartson és pénzt veressen, illetve vámot szedjen. Ez a jog átszállt egy alapítandó kolostorra, amely azonban a salzburgi érsek ellenállása következtében soha nem jutott túl az alapítás stádiumán; a vásártartási és pénzverési jogot később Gurk kapta meg, végül a salzburgi érsekek Friesach javára vették igénybe. A név és az örökség alapján Imma Hemma egyenesági felmenőjének tekinthető, valószínűleg a nagyanyja lehetett.
Hemma szüleire és születésére vonatkozóan nincs forrás. Születési dátumát 995 és 1000 közé teszik; gyakran említik azonban 980-at is. Vilmos friesachi gróf és sanni őrgrófhoz ment feleségül, akit első ízben 1016-ban említenek II. Vilmos néven. Vilmos II. Konrád német-római császár kíséretéhez tartozott, aki a karintiai Adalbero von Eppenstein herceg ellenében vett igénybe. Miután a király megfosztotta hivatalától Adalberót, 1036-ban Adalbero megölte Vilmost.
A gurki püspökök Salzburgtól való függetlenedési kísérletei során a 12. században Konrád káplán számos okiratot hamisított, lehetséges, hogy ekkor megsemmisítette a Hemmára vonatkozó eredeti dokumentumokat is. Ezekben a hamisítványokban I. Vilmos Hemma férjeként és II. Vilmos a fiaként jelenik meg, ami azonban az életrajzi adatok alapjánnem lehetséges. Hemma fiait illetően nem létezik kortárs forrás. 12. századi források, valamint a Hemma és családjából származó Vilmos és Hartvog neveinek ismerete mindazonáltal hihetővé teszik, hogy két fiúnak a feltételezését.
Férjének (és amennyiben léteztek, fiainak) halála után Hemma „korának egyik leggazdagabb asszonya lett.”[2] A nagyanyjától és a férjétől származó örökséggel hatalmas birtokai voltak a Gurk és a Metzitz vögyében, Karintiában Friesach és Völkermarkt körül, Friaulban, Felső-Stájerországban az Enns, Palten és Liesing völgyeiben, Alsó-Stájerországban a Sann völgyében Celje és Vitanje közelében és a Savinja, Száva és Sotla folyók között, valamint Alsó-Krajinában a Száva és a Gurk között.
Hemma két kolostort akart alapítani. Az Enns-völgyi kolostor alapítására szánt jószágokat szerződésben átadta a salzburgi Balduin érseknek. Ennek ellenére az admonti kolostor alapítására csak harminc évvel később, 1074-ben került sor Gebhard salzburgi érsek idejében, Salzburg saját kolostoraként.
Hemma egy 1043-as okirattal saját maga alapította a gurki női kolostort, amely nemes nők számára alapított rend volt, szigorú rendi szabályok nélkül. Az általa alapított templom a mai székesegyháztól nyugatra állt és a 19. században lebontották. Nem bizonyított, de nem is valószerűtlen, hogy maga Hemma laikus nővérként belépett a kolostorba. Hemma halálának napja, június 29. fel van jegyezve az admonti és az ossiachi kolostor illetve Gurk halotti könyveiben. A halál éve nem dokumentált, feltételezhetően 1045-ben, de mindenképpen 1043 után következett be.
Hemma a gurki kolostor mellett további templomokat is alapított. Kilenc templom alapítására van bizonyíték: Gurk, Grafendorf bei Friesach, Lieding, Glödnitz, St. Radegund am Hohenfeld, Lorenzenberg bei Micheldorf, St. Georgen am Weinberg, St. Margarethen bei Töllerberg és St. Lambert/Lambrecht a Haimburgerbergen. Neki tulajdonítják következő templomokat is: Pisweg, St. Georgen bei Straßburg, Hart im Glantal és Wieting.[3]
A legenda szerint Hemma Peilensteinban született Engelbert és Tuta lányaként, főnemesi családban, és II. Henrik császár udvarában nevelkedett, akivel rokonságban állt. Vilmos friesachi gróf és sanni őgrófhoz ment feleségül. Két fia, Vilmos és Hartwig, egy apródlázadás során vesztették életüket. Vilmos keményen megbüntette a lázadókat, majd zarándokútra indult Rómába. A visszaúton, de már Karintiában halt meg. Az ő emlékére alapította Hemma a gurki székesegyházat és kolostort.
A templom helyét a legenda szerint istenítélettel jelölték ki. Egy építőanyaggal megrakott ökrösszekeret hajtottak fel a Gurk völgyén a székesegyház építéséhez. A mai székesegyház helyén az ökrök megálltak és így jelölték ki azt a helyet, ahol az építmény álljon. A legenda megfelel a Sámuel első könyvében (1Sám 6,7-12) foglalt hagyománynak.
A jogos bérről szóló legenda a templom építésének idejére vonatkozó történetet mesél el: Egy építőmunkás elégedetlen volt a bérével és többet követelt. Hemma, aki saját maga fizette ki a munkások bérét, odatartotta elé az erszényét és felszólította, hogy vegye ki magának a bérét. Amikor a munkás utóbb megnézte, ez pontosan az az összeg volt, amennyi neki járt. Ez a legenda nagyon hasonlít a Kunigunda császárnééhoz, amelyet a bambergi székesegyház építéséhez kapcsolnak.
A Hemma által alapított gurki kolostornak gazdagsága miatt nem jutott hosszú élet. Gebhard érsek 1072-ben megszüntette és a kolostor vagyonát a gurki egyházmegyének juttatta. Hemma tisztelete már kevéssel halála után elkezdődött. Az építkezésekre fordított kiadásai a béreken keresztül javíthatták a lakosság gazdasági helyzetét. A legendák ismételten említik a hitét és az igazságérzetét. Hemma áthelyezése 1174-ben a gurki székesegyház újonnan épített kriptájában akkori szokás szerint boldoggá nyilvánítást jelentett.[4] Ebben az időben a gurki püspökök különösen kihangsúlyozták Hemma alapítói szerepét, mert függetlenné akartak válni a salzburgi érsekektől. Konrád káplán okirathamisítása során a 12. században megsemmisültek az esetlen még létező, Hemmára vonatkozó dokumentumok.[5]
1287-ben a káptalan képviselőinek jelenlétében kinyitották Hemma sírját. A holttest feltalálása (Inventio) 1287. november 21-ém később a boldogi mivolt elismerésének (Recognitio) számított. 1359-ben egy Avignonban kiállított okmány szerint 20 püspök hirdetett 40 napos búcsút a Beate Mariae Virginis et Sancte Hemme mise látogatására.[6], ami feltételezte egy saját miseformula meglétét. A 14. századból maradt fenn egy Officium rhythmicum beatae Hemmae és egy Legenda beatae Hemmae, ezek a legrégebbi Hemma-kéziratok. (Mindkét szöveg, más szövegek mellett a karintiai tartományi levéltár 1/29-es kódexében található.) 1370-től a sírt ismét egy külön felvigyázónő őrizte, amiből gyakori zarándoklátogatásokra lehet következtetni.[7]
1465-től a gurki püspökök Hemma szentté nyilvánítására törekedtek, ez azonban II. Frigyes német-római császár támogatása ellenére sem járt sikerrel. II. Pál pápa egy 1468-as levelében a döntést „kedvezőbb időpontra” halasztotta, amivel ugyan csak a nyári szünet utánra gondolt, mégis négyszáz év lett belőle. A gurki püspök halála, a magyar és török rajtaütések kisklatták az eljárást. 1494-ig történt néhány kísérlet az eljárás újraindítására. Az eljárás során készült okiratok részben fennmaradtak. A tanúk meghallgatása német és szlovén nyelven történt. Egyes tanúk Krajinából és Alsó-Stájerországból érkeztek Gurkba a meghallgatásra. A 16. századtól kezdve Hemma ünnepét halála évfordulójának előestéjére tették, mivel június 29. Péter és Pál napja volt. A források tanúsága szerint ezen a napon gabonát adományoztak a szegényeknek.[8]
Christoph Jäger St. Lambrecht-i atya negyven év kutatómunka után 1709-ben tette közzé Hemmáról szóló írását az Acta Sanctorum ötödik, júniusi kötetében.[9] Hemma halálának 700. évfordulója alkalmából 1745. június 27-29 között háromnapos ünnepet tartottak. Valószínűleg ekkor került át Hemma emléknapja a ma is érvényes június 27-re. A 800. éves ünnepen 1845. június 29. és július 1. között 10-12 000 zarándok vett részt.
Csak Valentin Wiery püspök (1858-1880) indította újra a szentté avatási eljárást az 1879. december 15-én XIII. Leóhoz intézett kérelmmével. Támogatást jelentett Gregor Schellander könyve.[10] Wiery 1881-ben bekövetkezett halála után a fáradozások ismét félretevődtek.
Josef Löw atya kutatásai 1931-től ismét mozgásba hozták az ügyet, amelyet Gurk, Maribor és Ljubljana püspökei támogattak. Végül 1938. január 5-én XI. Piusz pápa kimondta Hemma szentté avatását. 1972-ben június 27-e ajánlás nélküli emléknapként bekerült a német nyelvterület regionális naptárába, valamint a salzburgi és a Graz-Seckau-i egyházmegye naptárába. A Gurk-Klagenfurti egyházmegye naptárában kiemelt ünnepként jelölik. A szlovéniai egyházmegyék misekönyvében Szent Hemma ünnepe 1975 óta ajánlás nélküli emléknapként szerepel.[4]
1988-ban a szenttéavatás 50. évfordulója alkalmából nagy ünnepségekre került sor. A karintiai Straßburg kastélyban Hemma kiállítás nyílt. Június 25-én II. János Pál pápa meglátogatta Gurkot és Hemma sírját. A misére három ország mintegy 70 000 hívője zarándokolt el.
