A NÉV KÖTELEZ - BIT – BOLYAI ISTKOLÁK TALÁLKOZÓJA
Képgaléria
Danka Biankát kértük meg, hogy elevenítse fel az élménydús napokat:
– Egy borús csütörtöki napon felhőtlen jókedvvel vágtunk neki a hosszú útnak. Már itt lehetőségünk volt megismerkedni a résztvevőkkel, hiszen az összes magyarországi iskola résztvevője egy buszon utazott. Még aznap, csütörtökön, részt vettünk egy palicsi kiránduláson és egy lucullusi lakomán Szabadkán. A zentai bolyaisok egy fiatal, színes épületben élvezhetik mindennapjaikat, tanóráikat. A folyosókon lépten-nyomon szembesülhettünk a diákok kreativitásával: fotomontázsok, grafikák, festmények, műremeknek is beillő tablók kísérték utunkat. Minden csapat mellett diák kísérők vezettek bennünket, így a város és az iskola kulturális és történelmi hátterén túl a mindennapi szokásaikat is megismerhettük.
Talán a legszebb része az egész kirándulásnak a megnyitó volt, ahol az ottani diákok mutatták meg tehetségüket. A tanulók magyar dalokat énekeltek, az összetartozásról szavaltak, s mindezt tánccal, élőzenével tetőzték. Az előadás leírhatatlan volt: kiből tapsvihart, kiből egy-két elmorzsolt könnycseppet váltott ki, hiszen mindenki átérezte, hogy ennek a műsornak többletjelentése van, így senki sem lepődött meg, hogy végezetül a magyar Himnusz csendült fel.
Az az igazság, hogy sem a diákoknak, sem a tanároknak nem akadt túl sok szabadideje, programról programra vittek bennünket: kiállítás megnyitó, műemlék-látogatás, városnézés, koncertek. Sorra jártuk a szebbnél szebb templomokat, ellátogattunk egy, a régmúltat idéző vidéki tájházba, megismertük a határon túli magyarság gasztronómiáját. Az iskolák között különféle vetélkedők is zajlottak: várostörténeti-, logikai- és sportversenyek tornáztatták meg mind az agyunkat, mind a testünket.
A vasárnap a búcsúzásról szólt: e néhány nap alatt új embereket ismertünk meg a nagy matematikusok révén, akiktől most el kellett válunk. Számomra felejthetetlen élmény volt, amikor ismét felhangzott a magyar, majd a székely Himnusz, amit immáron teljesen más, új szellemben énekelt mindenki: meghatódva.
– Hogyan foglalnád össze a találkozó lényegét, s mi az üzenete a BIT-nek?
– Sokat tanultunk az alatt a négy nap alatt: a verseny feladatok megoldásán, az íj helyes használatán és Zenta történelmén túl emberségből és hazafiasságból is kitűnő leckét kaptunk. Rádöbbentünk, hogy hiába választ el minket az országokat elkülönítő piros csík a térképen, mi mégis összetartozunk, szoros kapocs van közöttünk: hiszen mi mind Bolyaisok vagyunk, mi mind magyarok vagyunk.
