Képviselő, borász, keresztmentő, zenész…
- Tíz éve figyeltünk fel a Kalocsa, Soltvadkert környéki, út menti kegyhelyek siralmas állapotára, s azóta szívügyünknek tekintjük, hogy megmentsük ezeket a szép, szakrális emlékeket az enyészettől. Amit elődeink gondoztak évtizedeken, évszázadokon át, de ez a korosztály már kihalt, a fiatalok többsége pedig, munka híján elhagyni kényszerül ezt a vidéket, az egymást váltó kormányok felelőtlen ténykedése miatt.
- A minap a kecskeméti Wojtyla Házban találkoztunk, ahol gyakran megfordul, mint a szegény családok segítője.
- Először dr. Bábel Balázs érsek úrtól hallottam erről az intézményről. S amikor megtudtam, hogy a Wojtyla Ház vezetője az a Farkas P. József, aki a Porta Egyesületnek is az alapítója, mint régi ismerőshöz kopogtam be hozzá. Hiszen köztudott, hogy a portások ugyancsak jelentős szerepet vállalnak sok-sok éve már a szakrális kegyhelyek, út menti keresztek megmentésében. Vagyis közös karitatív ügyeinkből ered az ismeretségünk.
- Legutóbb egy fiatal énekessel, Szabó Istvánnal érkezett a legendás pápáról elnevezett intézménybe, aki szép hangjával elkápráztatta a ház gondozottjait. A zene is szívügye?
- Mindig is az volt. Olyannyira, hogy Tartsd életben a zenét! elnevezéssel, Akasztón létrehoztunk nyolc éve egy egyesületet, aminek én látom el az elnöki teendőit. A név nem véletlen, hiszen ebben a technika uralta világban, mi az élő zenére koncentrálunk. Én évek óta a helyi Zöld Kereszt zenekarban verem a dobokat. Egyesületünk pedig, tehetséges amatőr együtteseket, énekeseket kutat fel – jelenleg öt alakuló zenekar gyakorol a próbatermünkben -, koncerteket, fellépési lehetőségeket szervezve nekik. Ez is egy ilyen fellépés volt a Wojtyla Házban. Ami egy remek intézmény, hiszen nem csak étellel, ruhával segíti a szegény családokat, de igazi közösséggé is formálja őket különböző szolgáltatásokat, előadásokat, rendezvényeket kínálva desszertként a meleg étel mellé.
