MICHEL QUOIST: ÍGY ÉLNI JÓ: A Wojtyla család születésnapi szövegtára (1.)
Képgaléria
Mikor fogadod el végre önmagadat?
(részletek)
Amíg valóban el nem fogadod korlátjaidat, addig semmit tartósan nem alkothatsz, hiszen azzal fecséreled idődet, hogy a mások kezében lévő szerszámokat kívánod, és nem veszed észre, hogy a te kezedben is vannak szerszámok, mások ugyan, de éppoly használhatók.
Ne tagadd le korlátjaidat. Ellenkezőleg, nézz szembe velük, ne túlozd el, de ne is kicsinyeid le azokat. Ha tudsz rajtuk változtatni, mire vársz? Nyugodtan és kitartással láss hozzá! Nem változtathatsz: fogadd el korlátjaidat. Nem arról van szó, hogy fejedet lecsüggesztve „belenyugszol”, emelt fővel kell IGENT mondanod. Ne engedd összezúzni magad, ajánld fel áldozatul korlátjaidat. Amilyen mértékben megállapítod, elfogadod és felajánlod áldozatul korlátjaidat Istennek, oly mértékben szegénységed végtelen gazdagsággá válik.
Korlátjaid nem csupán sorompók, hanem egyúttal Isten jelzőkövei is utad megjelölésére. Nem tudsz jól beszélni? Nem annak jele ez, hogy inkább hallgatnod kellene? Félénk vagy? Nem kell-e inkább elfogadnod a mások akaratát saját akaratod érvényesítése helyett? Nem vagy észember? Nem vagy-e éppen valami gyakorlati munkára hivatott?
Ismerd meg, fogadd el és ajánld fel áldozatul korlátjaidat, de képességeidet is. Mert vannak képességeid. Az Úr által ránk bízott adományok felismerése nem helytelen. A gőg ott kezdődik, ha azt hisszük, hogy megérdemeltük, vagy saját erőnkből szereztük azokat.
Az Atya ajándékai nem személyes használatodra valók. Másokat és őt kell velük szolgálnod. Minél értékesebb, minél tehetősebb vagy, annál nagyobb a felelősséged. Nem képességeid felismerésétől kell félned, hanem attól, hogy nem használod fel helyesen azokat.
Fogadd el magad másokkal szemben is. Ne félj a más véleményétől. Ő is elfogadja majd korlátjaidat, ha te is elismered azokat. De azt nem fogja megbocsátani, hogy félsz, szégyenkezel, meg akarod téveszteni, és másnak akarsz tűnni, mint ami vagy. Mondd azt: nem tudom. Nincs erőm. Nem értem. És szolgálatot teszel a másiknak, mert az emberek szívesen veszik azok társaságát, akik elismerik korlátjaikat, hogy ők is elismerhessék a magukét.
Légy önmagad. A többieknek szükségük van rád úgy, ahogy az Úr akart téged. Nincs jogod arra, hogy álcázd magad, hogy színészkedj, mert így megcsalod a többieket. Mondd magadban: valamit adhatok neki, mert még soha sem találkozott és soha többé nem fog találkozni olyannal, mint én vagyok, hiszen az Úr kezéből kikerült „egyetlen példány”: egyéniség vagyok.
Bizonyos értelemben mindannyian tökéletlenek vagyunk. Az összes emberek együttesen alkotják az emberiséget és Krisztusban a Titokzatos Testet. Korlátjaid felhívások, hogy egyesülj másokkal a szeretetben.
Egyetlen vágyad az legyen, hogy teljesen, torzítás nélkül olyan légy, amilyennek Isten óhajt és akkor tökéletes leszel.
Tudj örülni!
(részletek)
Minden ember boldog akar lenni. Az emberiség története a boldogság felé törekvő emberek hosszú és szenvedésekkel teli kalandja. De a boldogságot nem könnyű elérni. Amikor úgy gondoljuk: elértük, már meglátjuk korlátait, már meghal a kezünk között, és már más boldogságról álmodozunk.
Az ember zsákutcába tévedt, vaktában keres ott, ahol soha nem találhat; vagy belenyugszik ebbe, és elhatározza, hogy a perc örömeinek él, vagy bátorságát vesztve azt hiszi, hogy a boldogság csak délibáb.
Pedig van igazi boldogság. Rátalálhatsz.
Egész lényed a boldogság felé tör. Isten oltotta minden ember szívébe ezt az éhséget, ezt a szomjúságot. Boldogságra vagy teremtve és a boldogságvágy benned Isten hívása, amely az örökkévalóságból érkezik hozzád. Ha akarod, boldog leszel, mert Isten nem vet, ha nem akar aratni. Hallgasd Őt és mondj köszönetet.
Az élet nehézségeivel, megpróbáltatásokkal, szenvedésekkel, a halállal szembekerülve jogod van sírni. De még könnyeid közepette sincs jogod arra, hogy megfoszd magad az örömtől.
Szomorú vagy. Miért? Senki sem vette észre munkádat, sikereidet, erőfeszítéseidet. Mondanivalód van és nem hallgatnak meg, nem szeretnek. Kérj bocsánatot Istentől szomorúságodért, azután figyelj másokra. Kérdezd őket, hallgasd meg őket, érdeklődj munkájuk iránt, csodáld képességeiket, állapítsd meg érdemeiket és a többiek, tudtukon kívül, megszabadítanak majd kínjaidtól és örömöt szereznek neked.
Miért nem vagy vidám ma? Nem tudod az okát. Ajánld fel az Úrnak áldozatul fáradtságodat, csüggedtségedet, régi gondjaidat, ezeket az át nem vizsgált aktákat, amelyek a szíved mélyén porosodnak. És azután mosolyogj rá másokra… és mosolyod visszacsalogatja majd az eltávolodott örömöt.
Az öröm akkor kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését, azért hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni.
Ha szomorú vagy, állj meg és kutasd az okát, szíved mélyén mindig az önmagad keresésének nyomait fogod felfedezni. Ne nyugodj bele. Add Istennek, amit féltékenyen magadnak tartogattál, aztán feledkezz meg magadról és gondolj a legközelebbi felebarátodra.
Az ember tragédiája az, hogy korlátozottak az eszközei és korlátlanok a vágyai. Emberileg nem is lehetsz teljesen boldog. Csak Isten tud kielégíteni.
Az öröm az ajándékozás gyümölcse, de az ajándékozás önmegtagadást, önfeláldozást jelent. Így az öröm az újra megtalált élet, amelyről már lemondottunk.
A gondtalan ember
(részletek)
Ha békében akarsz élni, sohase őrizz meg magadban egyetlen gondot sem, a múlt, a jelen vagy a jövő gondjait, mert ami el van zárva, az erjed.
Nem arról van szó, hogy mindent megtégy gondjaid elfeledésére. Éppen ellenkezőleg, nézz szembe gondoddal, keresd eredetét, létezésének okait, de óvakodj attól, hogy kettesben maradj vele és még inkább attól, hogy harcolj ellene. Ragadd meg és add oda az Úrnak!
Nem szabadulsz meg tőle egyik napról a másikra. De ha elhatározod, hogy egy percig sem tartogatsz magadban egyetlen gondot sem, hogy rögtön ,,kiöntöd szívedet” Isten előtt, akkor szabad és erős leszel az Úr végtelen erejétől.
Azt mondod Istennek, hogy bízol Benne és éppen az ellenkezőjét bizonyítod, amikor gondokkal gyötröd magad.
Ha az ember bensőleg gyakran szerencsétlen, ha kudarcba fullad az élete, ez azért történik, mert a maga módján, merőben emberi módon akar élni, pusztán a saját erejére támaszkodva. Mihelyt Isten kezébe adja magát, Isten lát munkához helyette: boldogulása (nem feltétlenül „emberi” boldogulás) bizonyos és teljes. A gyermek, aki túl sokat akar vinni, elfárad, elesik, megüti magát. Ha elfogadod azt, hogy gyermek vagy, terhedet az Atya viszi, sőt még téged is karjára vesz.
Az Úr nem veszi át erőszakkal gondjaid terhét.
Ő jelen van egész életedben, de tartózkodóan várja, hogy te magad add
oda gondodat, magad bízz rá egy feladatot. Miért tartanál meg annyi munkát magadnak? Miért harcolnál kérve a ,,Segítségét”? Miért nem adsz át neki MINDENT, hogy hordozza, MINDENT, hogy cselekedjen? Szívedet és kezedet is, hogy Ő maga használja azokat?
Haldoklása közben Krisztus azt mondta az Atyának a Kálvária hegyén: ,,Kezedbe ajánlom lelkemet” a világ minden bűnével, szenvedésével, gondjával terhes lelkét; három nappal ezután az Atya egészen új, dicsőséges és fényes életet adott Neki vissza...
Minden este halj meg aggodalmaid, valódi és vélt gondjaid számára. Alázatosan helyezz mindent az Atya kezébe, hogy reggelenként minden nyugtalanságtól mentesen, megújultan, tisztán ébredhess fel és nézhess szembe a rád váró élettel.
Ha szabad akarsz lenni, fiatal, vidám, békés, erős és győzedelmes, minden nap, minden percben: ,,Az Úrra vessed gondodat és Ő megtámogat”.
Szépségápolás
(részletek)
Hány férfi és nő főgondja a szépség! Hogy gondot fordítanak rá, az helyén való; de hogy megszállottjai legyenek, az mar beteges tünet. És főkent súlyosan tévednek a test szépséggondozásának természetét illetően. Mindaz a törekvés, amivel kívülről igyekeznek hangsúlyozni, javítani, növelni testüknek s főleg arcuknak harmóniáját és báját, csak nagyon korlátozott eredménnyel jár. A valódi szépség a bensőből fakad, a szellemből ered és az Istennel áthatott lélek sugárzásával bontakozik ki. Ez a szépség gyakorol vonzó és lenyűgöző hatást a szemlélőre.
Ha Isten harmonikus testet, csinos arcot adott, köszönd meg. De mit ér a tested, ha a lélek nem él benne? Tested a házad: tulajdonosa vagy, de felelős vagy érte Isten előtt. Ne elégedj meg azzal, hogy külsőleg bevakolod; ápold a bensőt, mert az Úr tekintete behatol a homlokzat mögé.
Tedd meg azt, amit tested tisztasága, szépsége megkíván, de azért tedd ezt, hogy kellemes látványt nyújts a többieknek, hogy a békés erő biztonságát, az üdeség báját sugározd feléjük.
A test, a kéz, az arc a szellem tükre, annak, aki olvasni tud belőle, a lélek élethű képét adja. Alakunkat fiziológiai szokásaink hozzák létre, sőt szokásos gondolataink is… Az arc, a száj, a pofák, a szemhéjak alakját meg az arcvonalakat azoknak a lapos izmoknak az állapota határozza meg, amelyek a bőr alatti zsírszövetekben mozognak. Ezen izmok állapota pedig lelkünk állapotától függ… Anélkül, hogy tudnánk róla, arcunk fokozatosan alkalmazkodik a tudatállapotunkhoz. A kor előrehaladtával mindinkább kiülnek rá az érzések és az egész lény vágyai. Senki sem vonhatja ki magát gondolatainak, érzelmeinek, egész belső életének sajátos formáló hatása alól, mert a lélek az alakítója az emberi összetételnek. Akár akarod, akár nem, lelked arcát hordozod.
Az égben megdicsőült testünk leplezetlenül mutatja majd lelkünk szépségét. A gyermek üdesége mindig vonzó, akár rongy, akár csipke takarja is, de ez természetes szépség, a romlatlan lélek szépsége. Az aggastyánok szépsége mindig megkapó és megnyugtató, mert az valójában a hervadt testen átsugárzó lélek szépsége.
Ha a külső testi szépséget ápolod csak magadban, szépséged korlátozott és fájdalmasan mulandó lesz. Ha a lelkedet gazdagítod, szépíted, emberi szépséged a végtelenségig bontakozhat ki.
Hogy szép lehess, állj meg: egy percre a tükröd előtt, öt percre a lelked előtt, tizenöt percre Isten előtt...
Ne terheld túl magad!
(részletek)
Túl vagyok terhelve! Sose mondd. Ne engedd, hogy mások mondják. Sose gondold, mert még elhiszed és az veszélyes lenne.
Ne írd: nincs egy percem a magam számára, csak egyetlen szót írhatok neked. Írd le mindjárt a szükséges szavakat egészen egyszerűen, időt nyersz és véded a nyugalmadat.
Ne mondd a látogatónak: ,,Csak egy percem van számodra, nem is ültetlek le”, és ne tartsd vissza azután negyedórára, miközben mást csinálsz. Ültesd le, foglalkozz vele tíz percig nyugodtan, azt a benyomást keltve benne, hogy az egész napod az övé.
Egy találkozóra hívnak? Ne kezdd azzal, hogy tiltakozol: Lehetetlen, foglalt vagyok, mivel végül úgyis megadsz egy időpontot. Mondd mosolyogva: ,,Igen, nagyon szívesen”, és jelöld meg a legelső szabad időpontot, még akkor is, ha az távoli.
Ha gyakran mondják: Nem mertem önt zavarni azon a napon, oly elfoglaltnak látszott”, ez komoly dolog, mert sokan mások jöttek, elmentek, és soha nem merték ezt neked megmondani. Pedig aznap talán nagyon is szükségük volt rád. Túlterhelt embernek senki sem tárja fel szívét, hiszen kitalálják, hogy nincs helye, hogy befogadjon: el van árasztva munkával!
Azzal, hogy több dolgot végzel egyszerre, soha sem fogsz időt nyerni. Ismételd szüntelenül: ebben a percben csak egy személlyel kell foglalkoznom, azzal, akit fogadok, csak egy levelet kell írnom, amelyet éppen írok, csak egy dolgot kell elvégeznem, amelyet épp végzek, és így sokkal gyorsabban, sokkal jobban és jóval kevesebb fáradsággal fogsz cselekedni.
Az alvás, a kikapcsolódás nem időveszteség, az időnyerés. Mindenkinek
különböző az igénye. Ismerned kell magadat, hogy megadd magadnak pontosan azt, ami szükséges egyensúlyod, nyugalmad megőrzéséhez. És ha mégis sürgős a munkád? Ajánld fel álmodat, pihenésedet az Úrnak, és légy nyugodt, nem vesztegeted idődet.
Az idő Isten szép ajándéka. Pontos számadást kér majd tőlünk róla. De ne nyugtalankodj, Isten nem rossz Atya, nem ad munkát anélkül, hogy eszközöket ne adna megvalósításához. Mindig van időnk, hogy megtegyük azt, amit Isten reánk bíz.
Ha nincs időd mindent elvégezni, állj meg néhány percre és imádkozz. Aztán állapítsd meg Isten színe előtt napi időbeosztásodat. Amit becsületesen nem tudsz elvégezni, azt hagyd, még akkor is, ha az emberek sürgetnek, és nem értenek meg, mert Isten nem parancsolja, hogy megtedd. Így tehát soha sincs túl sok elvégzendő munkád.
Amikor rájöttél, mi az, amit Isten kíván tőled, tégy félre mindent, és szenteld magadat egészen annak a feladatnak. Isten vár téged itt, ebben a percben, ezen a helyen és sehol másutt.
Légy összeszedett!
(részletek)
Vannak, akik egy óra alatt elvégzik azt a munkát, amelyhez másoknak négy órára van szükségük. Egyesek néhány pillanat alatt megoldanak egy problémát, eldöntenek egy kérdést, legyűrnek egy akadályt, ugyanakkor mások napokig tétováznak; egyesek világosan kifejtik a tárgyat, tömören írnak barátjuknak, mély kapcsolatokat létesítenek néhány perc alatt; másoknak órákra van szükségük ahhoz is, hogy fél sikert érjenek el; egyesek gyorsan imába mélyednek, mások nem képesek összeszedni magukat. Egyéb okok mellett ez azért van így, mert egyesek minden erejüket összpontosítani tudják arra, hogy teljes egészében a jelen pillanat feladatának szenteljék magukat, míg mások betegesen szétszórtak, képtelenek fegyelmezetlen képességeik rendezésére és irányítására. Az ember csak akkor érhet el sikert, ha összeszedett tud lenni.
Hárítsd el magadtól, ami szétszórttá tehetne. Kerüld el szekrényed, munkaasztalod, táskád, zsebeid túlzsúfoltságát... ez segít elkerülni szellemed túlzsúfoltságát.
Ne végezz több dolgot egyszerre.
Ne vess ,,futó pillantást” egy könyvre, egy folyóiratra, egy levélre; olvass el egy fejezetet, egy cikket, írd meg a levelet, vagy pedig tedd félre az egészet. Ha figyelmedet morzsánként elosztogatod, szétszórttá válsz és kimerülsz.
Ha ,,órák hosszat álmodozol”, elszakadsz a valóságtól. Ha össze-vissza beszélsz, elpazarolod gondolataidat. Ha minden igenre vagy ,,nem”-re reagálsz, kimeríted erőidet. Nem lesz majd elegendő energiád, amikor szükséged lesz reá.
Az összeszedettség nem azt jelenti, hogy elfojts mindent, ami benned buzog, azért, hogy erőszakkal mozdulatlanságban és készenlétben tartsad, hanem elsősorban azt jelenti, hogy üres teret teremtesz magadban azáltal, hogy mindent odaadsz [Istennek].
Hogy üres teret teremthess magadban, kapcsolódj ki: pihentesd testedet, izmaidat, idegeidet, azután add az Atyának minden képességedet… és szenteld magad a pillanatnyi feladatnak.
Mindennap ajánld fel így magad az Istennek, a csend és összeszedettség kiváltságos pillanataiban. A nap folyamán, főként amikor nyugtalan, hajszolt, túlterhelt vagy, ismételd meg felajánlásodat a szeretet egy pillanatában, és akkor teljesen rendelkezni fogsz önmagaddal és bizonyosan sikert fogsz elérni.
Ha ,,kényszeredetten” cselekszel, ha munkádat robotként végzed, ha élsz, mert ,,hát kell élni”, kívülről rád kényszerített tevékenységed, munkád, életed rabszolgaság lesz, de ha elfogadod tevékenységeidet, benső énedből fakad majd cselekvésed; szabad és összeszedettségre képes ember leszel.
„Éld a magad életét” – Légy hű a jelen pillanathoz!
(részletek)
Az emberek valójában csak néhány hónapig élik meg teljesen életüket. Elbohóckodnak az élet színpadán, és nyolcvanéves korukban mindössze pár igazán boldog órára tekinthetnek vissza. Miért nem éled a magad életét?
Mindig azt gondolod, hogy az élet: a holnap: elő kell készíteni a jövőt, készülni kell a vizsgákra, életpályádra, családalapításra; azután a gyerekek jövője következik: az ő vizsgájuk, az ő pályájuk, az ő családjuk; azután az öregség napjaira kell gondolni: a nyugdíjra, házépítésre... holnap majd megteszem... holnap megszerzem... holnap leszek...
Miért várod mindig a holnapot? Egy szép napon nem lesz már számodra holnap, és nem is éltél még.
A múltba kapaszkodsz, fontosnak tűnik előtted, mert átélted, de az már tegnap és nincs már hatalmad fölötte.
A jövő csábít, mert álmodban ízlésed szerint formálhatod, de tulajdonképpen még nem létezik, és hiába foglalkozol vele.
A jelen oly kicsi, hogy semmi értéket sem tulajdonítasz neki, s mégis egyedül az van hatalmadban és életed a jelen pillanataiból tevődik össze.
Azt hiszed, előtted van a boldogság, öröm, szeretet, Isten. De ez káprázat. Végzetesen elfelejted, hogy Isten melletted van, pontosan azon a helyen, ahol te vagy, abban a pillanatban, amelyben élsz és mindent ajándékként nyújt feléd.
Ha azt akarod, hogy sikerüljön az életed, helyezd a múltat Isten kezébe, bízd reá a jövőt, és élj át teljesen minden pillanatot, egyiket a másik után.
A jelen pillanat könnyű, nem nyom agyon. Kicsiny, nincs hely benne a nyugtalanság számára. Gyorsan tűnő, nem fáraszt el. „Emberi méretű”, irányíthatod, elviselheted, s egyedül ez eleven és ez táplál téged; mélysége végtelen, a Szeretet tölti be.
Nem vállalni a múltat, és félelemből nem nézni a jövőbe: ez gyávaság. Nem sajnálni a múltat, és nem félni a jövőtől az Istenbe vetett bizalomból és ráhagyatkozásból: ez szeretet.
A jelen pillanat az a pont, amikor Isten belekapcsolódik életedbe, és általad a világ életébe. De nem lép be hozzád a te szabad beleegyezésed nélkül. Igent mondani Isten hívására, minden pillanat „üzenetére”, annyit jelent, hogy mindig teljesen vagy jelen.
A jelen pillanat arra kötelez, hogy a múltat és jövőt teljesen Isten kezébe tedd le, és egészen rendelkezésére állj. Ha ezt becsületesen megteszed, teljesen fogod élni életedet, és korlátlan sikert biztosítasz a számára.
