Július 14. LELLISI SZENT KAMILL: Szentek közössége a Wojtyla Házban
Kamill szokatlanul nehéz természete ellenére változott át Krisztus tanítása szerinti szelíd és alázatos emberré. Édesanyja halála után tizenkét évesen valósággal elvadult: az iskolából elcsavarogva kockázással és kártyázással töltötte idejét. Ezért édesapja a hadseregbe adta, de az is jórészt kalandorokból állva a játékszenvedély mellé csak durvaságot vert belé. Így eljátszotta minden ingóságát, és a harcokban szerzett egy gennyes lábsérülést, ami miatt kórházba kényszerült. Ám viselkedése miatt onnan is kitették, és koldulásból élt, míg valaki erőteljes alkatára felfigyelve munkát nem szerzett neki. Kőműves segédként egy kolostoron dolgozva, annak vezetője Kamill lelkére beszélt, s ő – betartva végre két korábbi, nehéz helyzetekben tett fogadalmát – szerzetesnek jelentkezett. Lábsebének felszakadása miatt azonban a rendből is távoznia kellett.
Úgy tűnik, Isten e sérülést használta fel Kamill szentté tételéhez, mert így fedezte fel sajátos hivatását. Róma egy kórházában betegápolónak állt, s társak maga mellé vételével szívesen alapított volna betegápoló közösséget. Lelki vezetője, Néri Szent Fülöp azonban kevélységnek tartotta egy műveletlen laikustól az efféle vállalkozást. Ezért Kamill – immár önszántából – iskolapadba ült, és két év múlva pappá szentelték.
Harmincnégy évesen kezdte meg hivatásgyakorlását, oly lelkesen, hogy hamarosan kórházak sorát emelte, és társakat választott, akik ruhájukon – a későbbi Vöröskereszt szervezet által is követve – nagy vörös keresztet viseltek. A kamilliánusok kongregációját a pápa hamar jóváhagyta, hisz szolgálatukra égető szükség volt. A 16-17. században ugyanis a kórház nemcsak a betegek, hanem az árvák, aggok, munkanélküliek menedéke is volt; az ápolók pedig többnyire a nem ágyban fekvő betegekből kerültek ki, akik nem mindig lelkesedtek... Kamilléknak azonban különleges adományuk volt gondozottjaik Krisztusként való szeretetéhez, és a haldoklók felkészítéséhez, ezért a „betegek szolgáinak” vagy a „jó halál angyalainak” nevezték őket. Sokuk a fertőző betegekért adta életét, követve Kamill tanítását, miszerint a jó betegápolónak a kórházban kell meghalnia. Ennek ő maga is eleget tett, hiszen utolsó heteiben is a rászorulókat gondozta.
Így lett a kórházak, a betegek, a haldoklók és a betegápolói hivatás védőszentje.
