Július 19. COTTOLENGO SZENT JÓZSEF: Szentek közössége a Wojtyla Házban
Cottolengo József, a szociális munkát végző torinói pap vezérgondolata az volt, hogy Isten gondviselését a belé vetett bizalom mértékében tapasztaljuk meg.
Ennek igazságát akkor tapasztalta első ízben, amikor egy hazájába tartó francia asszonyhoz hívták segíteni, mert a rosszul lett idegent egy kórház sem fogadta be. Ekkor Cottolengo hirtelen ötlettől vezérelve kibérelt egy lakást, melyhez kapott öt ajándék ágyat, s önkéntes segítőként egy orvost és egy patikust – így kis kórháza született.
A torinói kolerajárvány idején a külvárosba kiköltözve szerzett egy épületet, melyet „az isteni gondviselés kis házának” nevezett. Mára e ház több mint tízezer lakosú városrésszé nőtte ki magát, jelezve, hogy a gondviselés rendkívüli bőkezűséggel működött a betegeken túl árvákat, némákat, nyomorékokat, elmebetegeket és bűnbánókat is befogadó, számukra női és férfi társulatokat alapító pap környezetében, ki a hiányra is páratlan bizalommal válaszolt. Amiben ugyanis szükséget szenvedtek, azt teljességgel szétosztatta a rászorulók közt, hogy helyet készítsen az Úr – különben nem jövő – adományainak.
Ugyanezzel a bizalommal utasította vissza királyát, aki művét féltve azt tanácsolta, hogy alapítása fennmaradását földbirtokkal biztosítsa. Szent József a királyi palotaőrség példájával igazolta, hogy „szolgálati ideje” lejártával neki is akad majd követője.
Halála is méltó volt életéhez – a zsoltáros szavaival búcsúzott munkatársaitól: „Öröm töltött el, amikor jelezték: Indulunk az Úr házába!” (Zsolt 122,1)
