Július 21. BRINDISI SZENT LŐRINC: Szentek közössége a Wojtyla Házban
A nevében is jelzett dél-itáliai városban született Lőrinc tizenhat évesen lépett a kapucinus rendbe. Egyre többre méltatva előbb ház-, majd tartomány-, utóbb rendfőnök lett.
Negyvenévesen kapott megbízást rendjének külföldi meghonosítására. Nem volt könnyű dolga, hisz a szakállas, mezítlábas kapucinusokat a 16-17. század Európájában megmosolyogták vagy ki is gúnyolták. Mégis sikerült rendjét letelepíteni Bécs, Prága és Grác nagyvárosaiban. Európa számos országát gyalogosan bejárva hozzánk, magyarokhoz is eljutott. A Székesfehérvárat nagy túlerő ellenében felszabadító európai haderőt lelkesítette az 1601-es török elleni háborúban: kereszttel a kezében, golyózáporban nyomulva előre.
Lőrinc jártas volt a tudományokban, különösen bibliaismeretben és az idegen nyelvekben. Ezért a pápa rendeletére héber nyelven prédikációkat tartott a római zsidóknak, olyan hangnemben, hogy azok szívesen hallgatták a rájuk erőltetett szentbeszédeket.
A brindisi szent közismerten szerette a békességet. Ezért bár Luther teológiája ellenében írt egy terjedelmes művet a Szentírásra támaszkodva, utóbb mégsem adta ki, ahogy missziós útjához fegyveres kísérőt sem kívánt, mert a protestánsok szívét akarta megnyerni. Békeszerető magatartásáért gyakran kérték fel az itáliai városok egymás közti viszályaiban is közvetítőnek.
Már életében nagyon népszerű volt: katolikus helyeken járva megesett, hogy zöld ágakat szórtak útjába, miként Krisztus elé virágvasárnapkor. Igazi apostolként tisztelték. A 20. században az egyháztanítói címet is megkapta.
