Augusztus 15. CLAIRVAUX-I SZENT BERNÁT: Szentek közössége a Wojtyla Házban
A francia grófi családból származó Bernát mindent megkapott, ami az evilági sikerhez kell: jó szülőket, kiváló nevelést, remek értelmet, megnyerő megjelenést és tüzes lelkületet. Rokonai ezért megpróbálták eltántorítani szerzetesi terveitől. A rendíthetetlen ifjú azonban még másokat, így testvéreit is megnyerte ügyének, s novíciátusát harminc jól képzett nemes társával kezdte a ciszterciek kolostorában.
A rendi szabályzat által előírt szigorú böjtöket, virrasztásokat, kétkezi munkát eltúlozva gyomorbajt is szerzett, de ez sem rettentette el pályájától. Három év múltán apátja egy kietlen völgybe küldte néhány társával újabb kolostort alapítani, s a völgy munkálkodásuk nyomán hamarosan elnyerte a Clairvaux, ’verőfény’ nevet, mely Bernát előneve lett.
Szerzetesi tevékenysége mellett apostolkodásával is kitűnt. Levelezése meghaladta a pápákét és a császárokét. Közbenjárásával sikerült megakadályoznia egy fenyegető egyházszakadást a kettős pápaválasztás idején, de – miközben tisztelője volt a pápaságnak – nem riadt vissza a pápai udvar visszásságainak bírálatától sem. Könyvét, melyben szót emelt a vagyonnal és hatalommal való visszaélések ellen, egy pápává választott tanítványának ajánlotta. Ő maga nem fogadta el sem az érseki, sem a bíborosi méltóságot, megmaradt egyszerű hithirdetőnek, kinek figyelme kiterjedt a köznépre is: Dél-Franciaországban például a katarok eretneksége ellen prédikált.
Bernát összekapcsolta a szerzetesi és lovagi eszményt, ezért is népszerűsítette a keresztesháborúkat. Emiatt támadások is érték, mivel egy hadjárat balul ütött ki. Ő maga annak tulajdonította a kudarcot, hogy a keresztesek zsidóüldözésbe kezdtek, aminek ő ellenzője volt.
Ez azonban nem csökkenti szerzetesi, teológusi és apostoli jelentőségét, amiért a 12. század első felét „Bernát kora”-ként emlegetik.
