Augusztus 18. SZENT ILONA: Szentek közössége a Wojtyla Házban
A 3-4. században élt Ilona a Római Birodalom Bithynia tartományában született szír családból. Édesapja kövezett római út mellett álló vendéglőjének köszönhette férjét, a nagy jövőjű katonai parancsnokot, Chlorust, aki arra közlekedve szeretett belé. A feltűnően szép Ilona ismerte a kereszténységet, s bár Chlorus a légiók vallását, a Mithrasz-kultuszt követte, ő sem hajtotta végre társuralkodóként Diocletianus császár keresztény-ellenes rendelkezéseit. A család keményen meg is fizetett ezért: a párnak el kellett válnia, Ilona mintegy tizenöt évig házi őrizetben élt, rabszolgái közt a császár kémeivel, egyetlen fiuk, a későbbi Nagy Konstantin császár pedig túszként nevelkedett.
Amikor Konstantin társ-, majd egyeduralkodó lett, udvarába fogadta anyját, és császárnét megillető tisztelettel vette körül: arcképével pénzt veretett, palotákat és birtokokat bocsátott rendelkezésére, s hatására engedélyezte a Krisztus-hit szabad gyakorlását a birodalomban. A császár maga azonban nem volt keresztény: szobrot állíttatva magának pogány alattvalóitól isteni tiszteletet kívánt magának, és hatalomféltésből kivégeztette saját fiát, Crispust, családjában gyilkosságok sorozatát indítva el így.
Ilona igyekezett engesztelni fia vétkeiért. Közel nyolcvan életéve dacára a Szentföldre zarándokolt, ahol Krisztus életének főbb helyein bazilikákat emeltetett fiával, megtalálta a Szent Keresztet, és bőven osztott a szegényeknek alamizsnát. De lelki teljesítményei sem lebecsülendőek: válásának, fia hatalmának, unokája erőszakos halálának, és szépsége hervadásának feldolgozása...
