Augusztus 23. LIMAI SZENT RÓZA: Szentek közössége a Wojtyla Házban
A 16-17. században Peruban élt Limai Rózát eredetileg Izabellának hívták. Bérmálásakor édesanyjától kapott új neve rózsáéra emlékeztető szépségére, és mindig derűs, szeretetteljes lelkének „illatára” utalt.
A bántásokat ugyanis már gyermekként szelíden tűrte, felserdülve pedig maga választotta a fájdalmak útját: az értünk szenvedő Krisztus iráni szeretetből, és az embertársak bűneiért vezekelve. Az engesztelésre nagy szükség volt, hisz az ő korában is folyt Latin-Amerika spanyol gyarmatosítóinak az indiánokkal vívott kemény harca. Ezért Róza vezeklőinget és fátyla alatt vasból készült töviskoronát viselt, gyalulatlan deszkán aludt, és korbácsolta magát. A másoktól, akár szúnyogoktól jövő fájdalmakat is örömmel viselte, kereste. Gondozta a szegényeket, és kétkezi munkájával támogatta nélkülöző családját.
Szeretett volna szerzetesrendbe lépni, de Dél-Amerikában még nem volt kolostor. Ezért példaképe, Sziénai Szent Katalin nyomán domonkos harmadrendi lett. Szülei kertjének elhagyatott zugában cellaként kunyhót készített magának, melyben virrasztva imádkozott, különösen szívén viselve az indián missziók ügyét. Végül ő maga alapította meg az első kolostort Szent Katalinról elnevezve, mely azonban csak Róza harmincegy évesen bekövetkezett halála után nyitotta meg kapuit.
