A GŐGRŐL: Karol Wojtyla lelki műhelyében (57.)
Lukács a hagyomány szerint görög orvos, tehát pogány-keresztény volt, mégis igen jól ismerte a zsidó liturgikus szokásokat. Tudta, hogy a zsinagógai elöljáró bármely jelenlévőnek engedélyt adhatott az ószövetségi tekercsekből való felolvasásra és az adott szöveg magyarázatára. Így kaphatott szót Jézus is, aki Izajás próféta szavai által mutatott rá saját Messiás-voltára.
Az esemény Názáretben, Jézus szűkebb hazájában történt: ott nevelkedett és dolgozott József ácsműhelyében nyilvános fellépéséig. Az Őt emberi mivoltában nap mint nap látó emberek számára érthetően nehéz volt a közülük valót istenségében felismerni, elismerni, ezért csodálkozhattak tanításán. Ellenséges érzületük mögött azonban féltékeny gőg is munkált. Hisz honfitársuk nyilvános működésének székhelyén, Kafarnaumban már csodákat tett. Ezáltal személyükben Jézushoz képest, hovatartozásukban pedig a kafarnaumiakhoz képest háttérbe szorítottnak érezhették magukat. Ez hitük akadályává lett, a hit hiánya pedig gátat vetett megtapasztalásuknak: Jézus názáreti csodáinak. A visszautasítottság miatt gyilkos indulatot átélő dölyfös lelkek árulkodó módon magasból való letaszítással akartak végezni a náluknál különbbel. Jézus egyetlen názáreti csodája azonban – hogy áthaladva köztük eltávozott –, valójában őket taszította a teljes tehetetlenség szakadékába.
A názáretiek esete óvjon meg minket a gőgtől: sátán bűnétől, mely minden más bűn forrása, s a hit legfőbb akadálya!
Napi evangélium: Lk 4,16-30
Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva: "Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét." Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. S elkezdte beszédét: "Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok." Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. "De hát nem József fia?" - kérdezgették. Így szólt hát hozzájuk: "Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, magadat gyógyítsd! A nagy tetteket, amelyeket - mint hallottuk - Kafarnaumban végbevittél, vidd végbe itt, a hazádban is!" Majd így folytatta: "Bizony mondom nektek, hogy egy prófétát sem látnak szívesen a saját hazájában. S igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán." Ezt hallva mind haragra gerjedtek a zsinagógában. Felpattantak, kiűzték a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt köztük és eltávozott.
