ISTEN KERESÉSÉRŐL: Karol Wojtyla lelki műhelyében (63.)
Fülöp Cezáreájában Jézus megkérdezte tanítványaitól, kinek tartják Őt az emberek. A válaszból kiderült a nép bizonytalansága Krisztus kilétét illetően. A mai evangélium rámutat, hogy e bizonytalanság nemcsak a népet, hanem az uralkodóházat is jellemezte. Sőt Heródes Antipászt „nyugtalanság fogta el”. Vajon miért?
A negyedes fejedelem atyja az a Nagy Heródes, aki Jézus születésekor lemészároltatta a betlehemi csecsemőket hatalomféltésből. Hisz a Messiásról azt tartották, Izrael királya lesz és szabadítója – akkor pedig Nagy Heródes ült a trónon, az elnyomó rómaiak kiszolgálójaként. Ilyen apa után nem volna meglepő, ha fia is hasonló okból nyugtalankodott volna. Hisz korábban már maga is lefejeztette a házasságtörő kapcsolatát ellenző Keresztelő Jánost, a Messiás előfutárát, egy elhamarkodott ígéretének esetleges megszegését követő presztízsveszteséget elkerülendő.
Heródes Antipászban azonban a hatalomféltésen, s az igaznak tartott Keresztelő kivégzése miatti bűntudaton túl más is munkált. Mikor Krisztussal annak passiója idején sikerült találkoznia, hosszas faggatással csodatételre akarta Őt rávenni. Krisztus-keresésének meghatározó motivációja tehát a kíváncsiság volt. Szórakozást várt tőle, s kívánságainak kielégítését. Próbálkozása azonban megszégyenítő eredménnyel zárult: Jézus nemhogy csodára, de még csak szóra sem méltatta.
Istennel való kapcsolatunkra is igaz, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Aki bűnét, betegségét belátva bocsánatért, gyógyulásért ment a csodatévő Jézushoz, azzal Ő irgalmában valóban csodát művelt. Még a törvényeikkel támadó farizeusokat is segítette tanításaival. Az Őt udvari bolondnak, életveszélyben megszerezhetőnek tekintő negyedes fejedelmet azonban elutasította – a gúnnyal, a rá váró ítélettel sem törődve.
Szent Ágoston írta az ember Istenhez fűződő viszonyáról: „nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik Benned [Istenben]”. Isten hiánya, a szeretet hiánya életünk fő feszültségforrása. Az Úr keresése, a vele való személyes kapcsolat tehát alapvető fontosságú, de nem mindegy, milyen lélekkel, milyen szándékkal közelítünk hozzá. Vajon a szeretet, Isten akaratának keresése, s a neki való engedelmesség a fő hajtóerőnk?
Napi evangélium: Lk 9,7-9
Heródes, a negyedes fejedelem mindenről értesült, amit Jézus tett és hirdetett. Nyugtalanság fogta el, mert egyesek azt mondták: „János támadt fel a halálból.” Mások szerint: „Illés jelent meg újra.” Voltak, akik azt állították: „A régi próféták közül kelt életre valamelyik.” Heródes így töprengett: „Jánost lefejeztettem. Ki lehet hát az, akiről ilyeneket hallok?” És kereste az alkalmat, hogy személyesen láthassa Jézust.
