Történelmi küzdelmek részesei vagyunk
- Aki már tatarozott öreg házat, az jól tudja, mit jelentett évtizedek romlása, esetleg szándékos rongálása után felújítani templomot, plébániát, iskolák és szociális intézmények épületeit, kápolnát és út menti kőkeresztet. Ami ennél is nehezebb: a lelkeket, a közösséget megújítani. Egyházmegyénk erkölcsi megújulását kedvező változásokkal, történésekkel tudom szemléltetni – nyilatkozta kiadványunknak Lezsák Sándor. - Jellemző kép: Szentkirály, hétköznap reggel, szentmise előtti pillanat. Puskás atya az oltárt készíti elő, és arra lesz figyelmes, hogy hívei a bejárati ajtónál megállnak, nem jönnek tovább. Mi történik ott, kavarog benne a kérdés, és már dohogva indul, de ami a szeme elé tárul, örökké emlékezetes: a reggeli napsugarakban Bábel érsek beszélget a szentkirályi hívőkkel. Ahogy meglátja a helyi plébánost, már megy is felé: - Erre jártam, kedves Mihály atya, Kecskemétről jövök, gondoltam benézek egy pillanatra, s már megyek is tovább Kécskére, aztán Lakitelekre, Alpárra... - Íme, a földön járó, a hétköznapokban is eligazodni képes jó pásztor, aki fegyelmező és figyelmeztető társainak példát ad, mert a főpásztor és a jó pásztorok ügyelnek ránk, ezáltal közösségek élénkülnek. Érzékelni már, hogy a hitoktatás megújulása, az egyházi iskolák rendkívüli erőfeszítése, a rendek újjászervezése, a jegyes oktatás, a családpasztoráció „gyümölcse, Jézus”.
- Egy vezető politikus, országgyűlési képviselő építő programjának megvalósításakor, milyen formában dolgozhat együtt a plébániákkal és egyházmegyénkkel?
- Az én jövőképem rendíthetetlen: Mindszenty bíborosunk szellemiségével, vértanúink és hitvallóink erejével a keresztény Magyarország, a történelmi hazánk keresztény megújítása. Élő-eleven katolikus közösségünk napi szolgálatában annyi segítséget kapok - ezzel együtt feladatot is -, amennyit elbírok. A kapcsolat formája egyszerű: szentmisék utáni beszélgetések, képviselői fogadóórák, levelek, telefonok, kisebb-nagyobb összejövetelek, ünnepségek. Vetélkedőket, népfőiskolai kollégiumokat, zarándokutakat, konferenciákat, megemlékezéseket, szoboravató ünnepségeket szervezünk, de sűrűn kapok levelekben törvénymódosító javaslatot, egy-egy család gondját, baját, kérését. Sok a bánat, a bizonytalan élet és kevés, nagyon kevés a sikerélmény. Az adventi várakozás feszültségében mondom, hogy Magyarország Alaptörvénye, az új alkotmányunk, a tétharmados törvények jó esélyt adnak arra, hogy kedvezően alakuljon a magyarság jövője itt, a Kárpát-medencében.
- Milyen személyes emlékeket őriz dr. Bábel Balázs érsekről? Hogy tekint az ő évtizednél hosszabb főpapi szolgálatára?
- Erről könyvet kell majd írni. A Jóisten ajándéka, hogy érseki beiktatása óta közelebbről ismerhetem, és nem csak nemzedéktársa, de közéleti útitársa is lehetek. Ezen az úton olykor napi gondokat, helyi, megyei vagy országos ügyeket, görcsöket próbálunk megoldani, feloldani. Több alkalommal utaztunk együtt a Kárpát-medencében - Erdélybe, a Felvidékre, a Délvidékre. A csíksomlyói út szinte filmszerűen maradt meg bennem. Csak egy filmkocka: odafele éjszaka megálltunk Székelyudvarhely külső részén. Egy éjjel-nappal nyitva tartó magyar élelmiszerbolt előtt ültünk a kerítés kőpárkányán és vacsoráztunk a hazaiból, és ittunk hozzá finom csíki sört. Érsek atya közben arról elmélkedett, hogy a Jóisten azzal vigasztalja a székely embert, hogy a föld mélyében borvizes kutak, erek, patakok, tavak pezsegnek és törnek föl a felszínre szomjunkat csillapítani. Azon már a Jóisten is csak mosolyoghat, hogy a székely furfang a borvízből képes aranyló csíki sört is készíteni: - A székely ember a borvizet sörré változtatja. A csíksomlyói búcsún mondott beszéde még ma is beszédtéma. Pro Regno Dei, az érseki jelmondat ragyogtatott föl minden gondolatot Isten országáért, történelmi hazánkért, a keresztény Magyarországért.
- Szűkebb és tágabb családjával, mely plébánia életéhez kapcsolódik? Hogy él a hit a Lezsák családban?
- Feleségemmel, Anna lányommal a Lakiteleki Egyháztanácsban próbálom a magam lehetőségeivel segíteni Ferenc atya, Olajos Istvánék és a helybéli katolikus közösség életét. Anna lányomék, Máté unokámmal és a hármas ikrekkel a szomszédságunkban élnek. Ha szombaton vagy vasárnap együtt ebédelünk, a leves előtt halkan szólok: - Akkor most imádkozunk! –, és már vetik a keresztet, aztán együtt mondjuk: - Édes Jézus légy vendégünk… És unokáim csillogó szemében látom, megértették, mit jelent családi körbe hívni, asztalunkhoz szólítani Jézust.
