Használt gumiabroncsok : csak gyűlik, csak gyűlik
Az autózás megjelenése óta megoldatlan Magyarországon az elhasznált gumiabroncsok feldolgozása. A feladatra technológia és pénz is lenne (utóbbi a termékdíjakból), a gyakorlatban azonban mindig épp egy új, az állami bevételeket nem apasztó megoldást keresnek. Most egy közhasznú társaság veselkedett neki a feladatnak.
"...Ezen a területen 6-700 ezer db gumiabroncs gyülemlett fel. A Környezetvédelmi Felügyelőség, mint elsőfokú környezetvédelmi hatóság megkeresésére az önkormányzati tűzoltóság a tűzzel kapcsolatban azt a tájékoztatást adta, hogy becsléseik szerint kb. 30 ezer db különféle méretű, zömében személygépkocsi-gumiabroncs égett mintegy 80×30 méteres területen, 1-2,5 méter magasságban. A tűzoltóság álláspontja szerint nem zárható ki a szándékosság..." (részlet egy felügyelőségi esetleírásból).
Magyarországon igen gyakran riasztják a tűzoltókat nagy tömegben égő használt gumiabroncsok miatt. No nem a tulajdonosok, hanem azok, akik észlelik a messze látszó, sűrű fekete füsttel égő gumimáglyát. A visszatérő jelenség oka - több hasonló ügy jegyzőkönyvének egybecsengő megállapítása szerint -, hogy az égetéssel lehet a legegyszerűbben (máshogy pedig csak igen drágán) megszabadulni a gumihulladéktól.
Idehaza jelenleg 35-40 ezer tonna gumiabroncs-hulladék keletkezik évente. A környezetvédelmi tárca adatai szerint az országban felhalmozott használtgumi-mennyiség a fenti adat tízszeresére, azaz minimálisan 350 ezer tonnára tehető. Hogy hogyan szabaduljunk meg tőle, arra eddig (legalábbis a legális szférában) csak ötletek és szerény eredményű gyakorlati példák voltak.
A tényleges hasznosítás mértékét a környezetvédők az évi mennyiség 20, a gumiiparban érdekeltek 40 százalékára teszik - ha az optimistábbat fogadjuk el, a gond akkor is óriási, hiszen a megmaradó gumitömeg minden évben nő. A hasznosítás többnyire cementgyári égetést jelent, a teljes feldolgozott hányad egyötödéből pedig gumiőrleményt vagy használati tárgyakat (térburkolót, útpadkát stb.) készítenek. Azért nem többől, mert a feldolgozás - és emiatt a termék - túl drága.
A hasznosításban koordinátori szerepre törekvő Öko-Gum Kht. a közelmúltban megoldási javaslatot tett a minisztérium asztalára. A némiképp pontatlan (a felhalmozódott mennyiséget például erősen alábecslő) anyag szerint a régi abroncsokat játszóterek gumiburkolatának kialakítására, kerékpárutak építésére, illetve kommunálishulladék-lerakók rekultivációjára lehetne felhasználni. Az ötlet demonstrálására azt is felajánlották, hogy Ópusztaszer, Komádi és Geszteréd egy-egy játszóterén saját kontójukra megcsinálják a gumiborítást. Kocsis Kenéz, a kht. ügyvezető igazgatója szerint a környezetvédelmi minisztérium érdemben foglalkozik a javaslattal, és eddig nem utasította el a felvetést. A munka 1,5-2 milliárd forintba kerülne, erre azonban elvileg van fedezet vagy a termékdíjból, vagy pedig abból a pénzből, amelyet a kht.-nek fizetnek a gyártók és a forgalmazók annak fejében, hogy ne nekik kelljen foglalkozniuk a hulladékkal (a hazai abroncsgyártók és -importőrök 80 százaléka az Öko-Gum partnere).
Amennyiben a közhasznú vállalkozás sikerrel jár, két kérdés akkor is nyitva marad: ha ez ilyen egyszerű, akkor miért nem csinálták meg már rég, és hová tűnt az a több mint 250 ezer tonnányi gumihulladék, ami az állam és a kht. adatai közötti eltérésből adódik.
NOL
