Magyaros ízek, zamatos nedűk, pusztai lovasok – Indiai lelkipásztorok az Új Tanyacsárdában
Képgaléria
Hagyományőrzés a kunsági táj szívében
Az alföldi rónaság semmivel össze nem téveszthető hangulata, a szikes legelők csendje és a magyaros vendégszeretet egyesült azon a felemelő hétfői összejövetelen, melynek a Felsőlajos határában mintegy ötven hektáron elterülő Új Tanyacsárda adott helyet. A rendezvény Farkas P. József, a Wojtyla Barátság Központ alapító-igazgatója kezdeményezésére jött létre, aki Garaczi János tulajdonos-ügyvezetővel közösen invitálta a rangos vendégsereget a komplexum területére.
A látogatók sorában két jeles, hazánkban szolgáló, indiai származású katolikus lelkipásztor jutott főszerephez: Tete Remis atya, a Pápai Missziós Művek budapesti irodájának igazgatója, valamint Mahimai Raj Anthony (Mahi) atya, a Budapest-Rákosszentmihályi Szent Mihály Plébánia plébániai kormányzója. Az illusztris társaságot erősítette Fekete Szabolcs atya, a kecskeméti széchenyivárosi Szentcsalád Plébánia plébánosa; Farkas Pál, a Wojtyla Barátság Központ programszervezője; Koi Béla, a karitatív létesítmény elkötelezett támogatója; valamint Mátyus István, a szociális-közművelődési intézmény fotósa.
Szívélyes fogadtatás
A vendéglátás a kunsági tradíciók szellemében vette kezdetét: Garaczi János házi készítésű pálinkával és kemencében sült, aranybarna tepertős pogácsával köszöntötte az egybegyűlteket. Rögtön a megérkezés után különösen megható pillanat tette emlékezetessé a kötetlen beszélgetést. Farkas P. József egy szimbolikus értékű kegytárgyat nyújtott át a házigazdának: a dél-olaszországi Pietrelcinából – Szent Pio atya szülőhelyéről – származó, Máriát és a kis Jézust ábrázoló szentképet, hogy valahányszor kézbe veszi e szakrális emléket Garaczi János, szeretettel gondolhasson vissza tavaly elhunyt, áldott emlékű hitvestársára.
A csikósvirtus és a lipicai ménes varázsa: népi kultúra a legmagasabb szinten
Ebéd előtt a vendégsereg – népes nemzetközi turistacsoport társaságában – megtekintette az Új Tanyacsárda méltán híres, exkluzív lovasbemutatóját. A komplexum több mint száztíz egyedből álló lóállománya, köztük a pompás lipicai fajta képviselői, páratlan alapot biztosítanak a magyar lovas kultúra ápolásához.
A program során a jelenlévők megszemlélhették a nemes lipicai mén dinamikus felvezetését, majd a tradicionális csikósvirtus is életre kelt a homokos talajon. A pályán megelevenedett a magyar puszta jelképe, a világszerte csodált pusztaötös, miközben a csikósok virtuóz lófektetéssel, lóültetéssel, karikás ostorok pattogtatásával és csikósversenyekkel kápráztatták el a közönséget. A látványos műsort a négyesfogat-akadályhajtás és a derűt fakasztó szamáridomítás tette teljessé, melynek részeként karikás ostoros üvegleverési vetélkedőbe is bevonták a vállalkozó szellemű látogatókat.
Hagyományos ízek és pusztai kocsizás a homokbuckák közt
A lovas programot követően Garaczi János pazarul megterített asztalhoz invitálta a társaságot. A kulináris élmények sorát bográcsban főtt gazdag gulyásleves nyitotta meg, melyet változatos sültekből álló tálak és tradicionális, lekváros tejespite követett, frissítő italok kíséretében.
Ebéd utáni levezetésként a jelenlévők lovaskocsira szálltak, s tettek egy hatalmas kört az alföldi táj homokbuckái között. A kocsikázás alkalmával a vendégek közelebbről is megcsodálhatták a kunsági tanyavilág csendjét, valamint a birtok természetes környezetében élő őshonos magyar állatfajtákat, köztük a szürkemarhák gulyáját és a rackanyájat.
A tartalmas, lelkileg és élményekben egyaránt gazdag nap végén a résztvevők kölcsönös köszönettel búcsúztak el egymástól, hangsúlyozva: a mostani vendégeskedés egy gyümölcsöző jövőbeni együttműködés és szoros barátság nyitánya volt.
