Föld napi kirándulás: a tiszakürti arborétumban és Tiszakécskén emlékezett meg a Porta Egyesület csodás földünkről
Képgaléria
A találkozó első állomása a Tiszakürti Arborétum volt, ahol idegenvezető segítségével körbejárta a csoport a 60 hektáros kertet. Láttuk a kert legöregebb, körülbelül 450 éves fáját, ami körül egykoron a környék báró kisasszonyai játszottak. Emberláncot alkotva megmértük a hármas platán kerületét. Pontosan 5 embert számoltunk. A legendák szerint a kert telepítésekor három platán csemetét ültettek egymás mellé, melyek az évtizedek alatt összenőttek. Ez a csoda nem ritka ennél a fafajtánál. - tudtuk meg vezetőnktől. Felmentünk a 14 m magas kilátóba is, ahonnan az egész arborétumot, sőt a környező mezőgazdasági földeket is láttuk. A repce sárgavirágai olyan hatást keltettek, mintha a nap a földről sütne.
A hosszú séta után a csapat felszállt a Kunság Volán Zrt. buszára, melyet Hári Ernő a cég vezérigazgatója ajánlott fel erre a napra. Következő állomásunk Tiszakécske volt a Bács-víz Zrt. víz - és szennyvíztisztító telephelyei. A 20 perces út alatt a Cseh Pékség túros buktáit fogyasztotta a csapat, melyeket Cseh Zoltán tulajdonosnak köszönhetünk.
Az ivóvíz tisztításáról a Bács-víz Zrt. tiszakécskei víztisztító telephelyének vezetője mesélt. A telephely munkatársai büszkék arra, hogy az üzemmérnökséghez tartozó települések – Lakitelek, Nyárlőrinc, Szentkirály, Tiszaalpár, és Tiszakécske – a környék legjobb minőségű vizét ihatják. A csövek mentén bejártuk a víz útját, láttuk a „minilabort”, ami az aktuális víztisztasági értékeket mutatja. Egy varázslatban is volt részünk. Vezetőnk az egyik szivattyút egy csettintéssel indította be és kapcsolta le. A bemutatóút végén a varázslat összeomlott. Sajnos nem csoda volt, amit művelt csak egy egyszerű technikai fogás. A titkot nem árulhatjuk el, mert a lelkünkre kötötték, hogy ezt a „szigorúan titkos műveletet” senki nem mondhatja el. Később külön buszunkkal átmentünk a szennyvíztisztító telephelyre, ahol már a környék csatornáiból érkező holmik technikai és „nem technikai” részét láttuk. A legfurcsább tárgyakat tudják az emberek beledobni a csatornába. Idén már találtak egy télikabátot, és egy piros lábast a szűrőkben fennakadva. A csoport első kérdése: „Ki, hogyan, és milyen indíttatásból dob ilyenek a csatornába?” A válasz igen szűkszavú volt: „Nem tudom….”. Megdöbbenésünkre egyébként a gumilabda, a felmosófejek, vagy a játékok mindennaposak a szűrőberendezésekben.
A szakmai bemutatóóra után a fáradt kirándulók a Tiszakécskei Termálfürdő felé vették az irányt. A fürdő éttermében bőséges, finom ebéd várta a csapatot. A Föld napjára a Font Pincészet boraival koccintottunk.
Ebéd után a nyugtató Tisza partján sétáltunk, kellemesen elbeszélgettünk, majd elindulunk vissza Kecskemétre.
Fotóink a kiránduláson készültek, melyeket nagy szeretettel ajánlunk figyelmükbe.
