ÉRSEKI INTERJÚ A PÜNKÖSDI PETŐFI NÉPÉBEN
– A keresztény ünnepek közül talán a pünkösdről a legnehezebb beszélni. Egyetért ezzel? –
- Általában a lelki dolgokról nehezebb beszélni, mint az egzakt tudományokról. A Szentlélek minden léleknek betetézője: Az Isten lelke ott van Krisztus feltámasztásában, az egyház megtartásában és megújításában is. A szentlélek hatásaiban jelen van akkor is, amikor valaki Krisztus tanításával egybevágó módon él, vagy amikor nem keseredik meg, bár már annyiszor kiábrándulhatott volna. A Szentlélek ajándékai között ott az állhatatosság, és a karizma, vagyis a különleges képesség is. Ahogy benne van minden szeretetben.
– Innen megközelítve lelkesült, vagy depressziós ma a világ?
– Dekadens, fásult, kiábrándult a mai világ. Hogy tisztán lássunk benne és észrevegyük az igazságot, a szeretetet, ahhoz tüzes lélek kell. A lelkesültség derült állapot, aminek van egy természetes és egy természetfeletti vonatkozása. A természetes az, amely hozzákapcsolódik az ember fiatal korához, amikor vidám, és vágyai, céljai vannak. A természetfeletti derű akkor kezdődik, amikor emez megszűnik. Chestertonnak van egy csodálatosan szép elmélkedése Jézusról, amiben leírja, hogy bár a Szentírás nem jegyzi fel, hogy Jézus nevetett, vagy viccelődött volna, de lelkének derűjét sose veszítette el. Ez pedig abból adódott, hogy olyan bensőséges kapcsolata volt az Atyával.
– Megjelenik-e a pünkösdi gondolat más vallásokban?
– A Szentlélek nem korlátozódik a katolikus egyházra. Ami ezt a világot a szeretet irányába előreviszi, az biztos, hogy a Szentlélek működése. A II. Vatikáni zsinat a nem keresztény vallásokról azt mondja: más vallásokban is vannak nagy keresések és igazságtartalmak.
– Mi lesz idén az a pünkösdi alapgondolat, amit prédikációiban érint?
– Minden nagy ünnep kapcsán megkülönböztetett figyelemmel foglalkozom ezzel a kérdéssel. Mostanában a vatikáni zsinatot magyarázom, ami szerint a hívek összessége is megkapja azt a Szentlelket, ami az Egyház sajátossága. Vagyis nem bizonyos kiválasztott emberek, mint a római pápa, meg a püspök kiváltsága ez, hanem valamiképpen mindannyiunké. Már a szó is: „Krisztusi ember” azt jelenti, hogy felkent. Ebben benne van a szentlélek is. Valamiképpen minden kereszténynek lelki dolgokkal is kell foglalkoznia ebben a gazdaságkorban. Én most ebbe az irányba keresem a mondandómat. Mert az Egyház, mint közösség, hatni képes a társadalomra, mint nagyobb közösségre. És erre most különösen nagy szükség van.
– A válság társadalmi jelenségeire utal?
– Látjuk, hogy válságban van a világ. Csak azt nem fogják fel a világ vezetői, hogy a bajt nem lehet pusztán gazdasági módon orvosolni, hiszen azt éppen a pénz erkölcstelen kezelése okozta. Azok az emberek, akik csak anyagias szemlélettel élnek, sose tudnak egy igazságosabb világot teremteni. Hiszen az ember alapvetően önző, ha ezt le nem győzi erőnek erejével. Márpedig ott, ahol anyagi javakról van szó, testvérek között is lehet háborúság, nem hogy nemzetek között. Körültekintve a világban, vagy akár az Európai Unióban, látjuk, hogy az egyenlőség egy nagy álom.
– A Pünkösd a kereszténység ünnepe. Mit üzen ez alkalommal azoknak, akiknek jelentésében nem több egy hosszú hétvégénél?
– Próbáljanak meg ünnepelni, a maga teljességében. A mai ember gyakran összetéveszti az ünneplést a szórakozással, a show műsorokkal, a wellnessel. De az ünnep sokkal több attól, hogy megeszünk egy jó ebédet, vagy elmegyünk bulizni. Az alapvető különbség, hogy míg a szórakozás szétszórttá, az ünneplés összeszedetté tesz. Ahogy Exupéry mondja: „Jól csak a szívével lát az ember”.
– Miként telik meg tartalommal az Ön személyes életében ez a gondolat?
– Én személy szerint nem extatikus élményekben mérem le a Szentlélek működését az életemben, hanem például abban, hogy bár bizonyos dolgokat a józan eszemmel megközelítve már rég abba kellene hagynom, mert úgy tűnik, hogy nincs értelme, én mégis csinálom…
