SZEGÉNY EMBERT AZ ÁG IS HÚZZA… ÉS SOK MÁS IS Wojtyla Ház – Kecskemét / Konferencián értékeznek a további lépésekről
Képgaléria
A szerveződés központja Kecskemét lett.
Ezek a kérdések már évtizedek óta napirenden vannak! Az elmúlt időszak egyre nehezebb gazdasági helyzete miatt több lett a szegény. Az intézmények büdzséje is megérzi az áremeléseket.
Számos hazai - szegénygondozásban résztvevő - civil szervezettel fogott össze a kecskeméti Wojtyla Ház Szakmai Kollégiuma. Együttesen szeretnék meggyőzni a törvényhozókat, a szabályzás előkészítésében résztvevőket, hogy mielőbb változtassanak ezen a két, igen érzékeny területen, Magyarország Alkotmánya, a keresztény humanizmus, a „ne terheljük azokat, akik önként akarnak segíteni a bajbajutottakon” vonatkozó elvei, paragrafusai és etikája alapján.
Konkrétan a következőkről lenne szó:
Nincs tisztázva, hogy az egyik jogosult/szegény miért fontosabb az államnak, a támogatás megítélésénél, mint a másik. Miért a megkülönböztetés, ha úgyis az állam és/vagy az önkormányzat dönti el, ki részesülhet a szegénygondozásban? Azt is, hogy az intézményeken keresztül – szigorú ellenőrzés mellett – mennyi támogatást nyújt a munka folytatásához a büdzsé.
Sérti az egyelő elbírálás egyetemes emberbaráti elvét, hogy az a szegény, aki például (történelmi) egyház által alapított intézményben étkezik jobb és tartalmasabb ételt kap(hat) mint az aki e körön kívül alapított és működtetett karitatív szervezetnél étkezik. Miért? Mert az állam nem mér hasonló mértékkel az egyik, illetve a másik intézmény-támogatása esetén.
Amíg a (történelmi) egyházi intézmény 1-1 gondozott után X támogatást kap, addig ugyanarra a feladatra, a kitaszított civil intézmény csupán ezen összeg töredékét, 40-45 százalékát.
A gyakorlat a szervezetek szakértői és a gondozottak szerint is nem egyeztethető össze MAGYARORSZÁG ALKOTMNÁNYÁVAL!
.
A másik probléma terület: ha valakitől egy civil intézmény kap 100 ezer forint adományt a szegények étkeztetésére, akkor az abból vásárolt élelmiszerek, vagy épület fenntartási költségek után ugyanúgy meg kell fizetniük a 27 százalék adót az államnak. Tehát azt nem igényelhetik vissza a szervezetek!
Olyan ez mintha a koldusok által összegyűjtött pénzből valaki elvenne 27 százalékot – állami célra. Mert elvehet, ő az erősebb! Ezt a Twist Olivér jelenségnek titulált problémát sérelmezik az önkéntes jótevők és az öntevékeny aktivisták.
Ezek nem új keletű problémák, régóta fenn állnak, de most már olyan drámai a helyzet hogy föl kell lépni a gyakorlattal szemben.
Sokan megkeresték a kecskeméti Wojtya Házat, hogy tanácsot kérjenek, hiszen a szegényt, válságos időben tényleg, még az ág is húzza.
Megkezdődött egy, a témákat tárgyaló, elemző „Twist Olivér konferencia” szervezése. A Kecskemétre tervezett összejövetelen napirendre kerülnének ezek az anomáliák; megbeszélnék tapasztalataikat, kikérnék egymás véleményét, konzultálnának adószakértővel, alkotmányjogásszal, törvényhozókkal.
