PETŐFI NÉPE: „Ha reménységem csupán a földi életre vonatkozna, depresszióba esnék….”
- Búcsúzunk a Kárpát-medencéből? Lehet, hogy a hit marad, csak magyarok nem lesznek hozzá? Most olvastam, hogy az erdélyi magyar falvak román nyelvű papokat és hittankönyveket kérnek, hogy a gyermekeiknek átadhassák őseik hitét….
– Negyven év múlva már biztosan nem élek. Jósolni nem szeretek. Lehetne jobb is a helyzet, de gondoljunk arra, hogy fél milliónál kevesebb magyar foglalta el a Kárpát-medencét. A Jóisten segítségével megmaradtunk, helytálltunk igen nehéz küzdelmekben is… A tatár után is pusztaság lett itt és a török is csak romokat hagyott. Most az euroatlanti civilizáció válságát éljük. A bajok elviseléséhez erőt meríthetünk hitünkből és történelmünkből, hiszen – ahogy azt az előbbi példák is mutatják – hatalmas történelmi katasztrófák után is fel tudott állni ez a nemzet. Hátha valami csoda folytán az emberek felismerik, hogy például a gyermekvállalás saját sorsuk és nemzetük jövőjének alapkérdése, és lesz merszük, hitük népesebb családokat teremteni…
– Mégis milyen csodában reménykedjünk? – Ha reménységem csupán a földi életre vonatkozna depresszióba esnék. De a végső és nagy terv az üdvösségről, az Isten örök országáról szól. A napokban hallottam: ha olyan életszínvonalon élne a világ, mint Japán akkor 2,5-szer ekkora Földre volna szükség. Japán örökké dolgozott, borzasztó sokat fogyasztott, és eldobált mindent, aminek már nem vette hasznát. Én pedig felteszem a kérdést: valóban ez volna az élet? Ismereteim szerint egyetlen ország alapítóinak sem csupán az volt a vágya, hogy szülessen egy tejjel-mézzel folyó Kánaán, hanem, hogy legyen egy nép, egy ország, amely Istenre tekint. Visszakanyarodva a népesség kérdésére: ott, ahol sem a hit, sem pedig a magasabb rendű értékek nem dominálnak, törvényszerű folyamat a fogyatkozás, és mondhatni: a felmorzsolódás.
– Érsek úrnak – és az egyházmegyénknek - van egy másik nagy, magyar szenttel is történelmi és személyes, spirituális alapú kapcsolata: Nagyvárad védőszentjével, Szent Lászlóval, aki a Regnum Marianumot gondolatát hirdette. Azt, hogy Jézus anyja Magyarország királynője, uralkodója. Hol országol ma Szűz Mária? Talán csak a búcsújáróhelyeken és a Mária Rádióban…
– Szent László nem egészen így gondolta… Azt ajánlotta Mária országának, hogy azt a lelkiségét vegyük magunkra, amit Szűz Mária élt meg Jézus mellett. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a búcsújáró helyeken nem csökkent a zarándokok száma. Elég, ha Csíksomlyóra gondolunk, s máris bizonyítékot találunk arra, hogy a Mária-tisztelet ma is elevenen él a magyar nép szívében.
– A „regnum” szó, uralkodásra, hatalomra utal…
– Isten országa nem fejezhető ki négyzetkilométerekkel és határpontokkal! Olyan szellemi, lelki erőteret jelez, ahol megvalósul az Isten uralma, gondolata. Máriában ott volt a hit, az alázat, a szolgálat másokért, ott van az Isten-dicsőítés és mindenekelőtt Jézus szolgálata és középpontba helyezése.
– Érsek úr nemrégen – minden válság és baj ellenére – hozzákezdett a főszékesegyház restaurálásához. A kétségekre az aktivitás és a bátorság lehet a válasz?
- Nem régen – nagyobbrészt kényszerből - hozzáfogtunk a főtemplomunk felújításához, amely Magyarország egyik legszebb barokk kincse is egyben. A munkálatok nagyságrendjét kezdetben nem mérhettük föl. Bárhová nyúltunk, bármibe kezdtünk az épületen csak gond, csak baj, csak újabb tíz milliók…. Erőnket meghaladó vállalás ez, de merítünk elődeink példájából. A többi között a két Patatchich elszánt reményéből. Egyiküknek – Gábornak, aki igazi reformer volt (1733-1745) - a sivár, elnéptelenedett, a török alol frissen fölszabadult, de koldus szegény egyházmegye szervezeti, hitéleti megújítását köszönhetjük. Patatchich Ádám (1776 – 1784) már egy konszolidáltabb korszakban szolgált, de tudta, hogy az Úr rá is komoly felelősséget bízott. Ő kezdte meg a székesegyházunk és az érseki központunk építését. Nekünk most történetesen a mentés feladata jutott. A hit erőt ad és lelki derűt… Alapítónk, Szent István sziklára helyezte a fundamentumot, Jézus Evangéliumára…
(Petőfi Népe, 2012. augusztus 18.)
Farkas P. József
