A pátriárka halála-Halas és az ország (egyik) leggazdagabb és legellentmondásosabb embere volt Sepsi László
Téeszből a tárgyalóasztalhoz
Amikor Kiskunhalason, a volt Kunép-házban megnyitott a Vénusz-diszkó, sokan nem gondolták, hogy pár hónap múltán ugyanaz a lépcsőház az ország egyik legnagyobb vállalatának székhelye lesz. A tázlári vállalkozó, aki korábban teész-alkalmazottként raktáros volt, első saját cégét 1992 decemberében hozta létre Sepsiker néven, mindössze 5 millió forintos alaptőkével Halason. Eleinte jármű-kereskedelemmel és -kölcsönzéssel foglalkozott, majd egy másik egyéni cégben a dohány-nagykereskedelembe vágott bele. Miután ebből építette ki hatalmas méretű, forgalmú és befolyású birodalmát, akár hinni is lehetne az olyan álomszerű históriáknak, mint például az, amely szerint a mindvégig szerencsés és leleményes Sepsi László úgy szerezte meg a dohányterítés-üzletágat, hogy szó szerint az ajtónál várta a nyugati tárgyalófeleket, amikor azok a magyarországi piacszerzésről jöttek tárgyalni.
Legendás gyorsaság: 200-ből a 37.
A szóbeszédek, mint minden legendássá növő személy esetében, Sepsi László körül is állandósultak azok után, hogy a nevét hordozó – és 1994-ben minden érdekeltségét egy részvénytársaságban integráló – Sepsiker Rt. már szinte indulásakor az ország dohány-nagy- és -kiskereskedelmének csaknem felét az ellenőrzése alá vonta. Ismerői máig úgy emlékeznek rá, mint aki – ha közvetve is –, de maga is táplálta a szóbeszédet, hiszen legközvetlenebb bizalmasain kívül senki sem tudta-tudja, hogyan tett szert akkora vagyonra. A számok azonban kétségtelen tények: a Sepsiker 1995-ben csaknem 31 milliárd forintos árbevételt produkált. Akkoriban a gazdasági lapok listáján a legeredményesebbek között a 45, majd egy évre rá már a 37. helyre került, olyan cégeket utasítva maga mögé, mint az Opel Magyarország vagy a Zwack Kereskedelmi Kft.
Az első 10 millió…
Ő erről mindössze annyit árult el – a viccbéli öreg zsidót idézve a Halasi Tükör 1995 januárjában készített interjújában -, hogy az első 10 millió a nehéz, utána már lehet, sőt: muszáj is szabályosan és tisztességesen működni. Sepsi ekkor azt is elmondta, hogy ő maga már nem is képes pár év alatt épített birodalma napi működésének egyszemélyi ellenőrzésére: már akkor 10-20 embere jelentette neki a napi forgalmat, és azt is, hogy hogyan áll a cég a politikai kapcsolatokat illetően. Amikor ezt mondta, 1995-öt, tehát a Horn-kormány első (csonka) évének végét, a Bokros-csomag előtti hónapokat írtuk. A nagyvállalkozó ekkor még csak sejtetni engedte, hogy ő már erősebb, mint a politika: „Tudja, mit? Ha molesztálnak, fogom a pénzem, és abbahagyom…, nyugodtan élnék a kamataimból.”
De azt akkor még nem sejtette a nyilvánosság, hogy ennyivel nem éri be.
Rémdráma és lejárató kampány
Azt ugyanis lényegében már feltűnése idején rebesgették, hogy Sepsinek kapcsolata van olyan vállalkozókkal is, akik közel állnak az olajmaffiához (sőt, ekkor már a helyi igazságszolgáltatás a 70-es évek vége óta túl volt azon, hogy börtönbe zárja nagy értékű vegyszerlopás miatt). Később – amikor meghökkentően bőkezű mecénási szerepvállalása már város- és környékszerte ismert volt – az vált nyilvánvalóvá, hogy befolyásos cége révén baráti kapcsolatba került a most államtitkári rangban dolgozó Szabó Erikával, illetőleg Orbán Viktorral (aki Glattfelder Béla agrárszakos Fidesz-politikus társaságában 1994-ben egy ízben a Halasi Tükör Kossuth utcai szerkesztőségébe is ellátogatott), és a Fidesz ma is befolyásos néhány tagjával. A lap akkor már nem a kimúlt MSZMP-s városi tanácsé, hanem Sepsi volt, akit – nem minden ok nélkül – azzal vádoltak, hogy a helyi sajtót ellenfelei: az őt lebuktató rendőrkapitány és a vele tárgyalni sem hajlandó Tóth Zoltán liberális polgármester eltávolítására használja fel. Mivel ez helyben nem sikerült, az ellentétek hamar országossá duzzadtak, és a magyar „rendszerváltoztatgatás” nevezetű rémdráma egy igen sötét sztoriját érlelték ki (a botrányos Kastyják-ügyről lásd erről keretes írásunkat!). Valamivel kevesebb gőzzel folyt a háború Tóth Zoltán és Téglás Péter, a helyi vezető ügyész ellen, ugyanakkor előfordultak példátlanul ocsmány cikkezgetések (nem kiskunhalasi szerzők tollából) az egykor pártvezetőként is emberséges akkori gimnáziumigazgató ellen…
„Miért féltik tőlem Halast?”
Sepsi László akkor a Tükörnek ellentmondásos magyarázatot adott minderre. Halasi arányokban mérve szinte elképzelhetetlen vagyonára hivatkozva nevetségesnek minősítette, hogy – azon kívül, hogy adakozzon – mást is akarjon a várostól. „Tudom, hogy sokan megrémültek attól, hogy idejöttem, hogy mit akarok majd Halastól… De hát mit adhat nekem Halas, amim nincs?! Miért kellene tőlem félteni Halast? Nem tudom, miért félti tőlem Halast Tóth Zoltán…”, fogalmazott lapunkban. Ugyanakkor azt is városszerte (és e Tükör-beli interjúnkban is) hirdette, hogy súlyosan károsnak tartja mind a szocializmus elmúlt évtizedeit, mind azt, hogy az MSZP a liberálisokkal visszatért (a 90-es években) az országos és helyi vezetésbe. Mint a napokban özvegye mondta munkatársunknak: Sepsi nemcsak haragudott, de mélységesen szánta is ezért Magyarországot. „A kommunisták leszoktatták az országot a munkáról… Az embereknek nem halat kell adni a szájukba, mert akkor újra megéheznek, hanem hálót kell adni, hogy a maguk lábára tudjanak állni”, mondta.
Szerény bőkezűség
Ha Sepsi László szerénynek talán nem is volt nevezhető, csupán befolyásos barátaival büszkélkedett alkalomadtán (innen is volt közismert a Kastyják-ügyben játszott szerepe). A vagyonával azonban sosem kérkedett, sőt, még azzal sem, micsoda összegeket költött nonprofit és/vagy jótékonysági célokra. Több helyi sportegyesület mellett jelentős forrást biztosított a református kollégium fejlesztésére, számos kulturális és civil kezdeményezésre, de még a vállalkozói klub szervezésében is szerepet vállalt. Ugyanígy járt el a környékbeli települések, de még – nem egy esetben neves – országos sportszervezetek kapcsán, de például adott pénzt komplett nyugdíjasotthon- és árvaház-építésre is. Ha közéleti tevékenysége kétségtelenül komoly kritikát érdemelt is, befolyása és mecénási szerepvállalása tekintetében távozása jelentős vesztesége volt a városnak.
Szívén viselte az ország gondját
S hogy honnan fakadt benne ez a nagylelkűség?
Sepsi Katalin, a vállalkozó özvegye (lásd képünkön néhai férjével) szerint a szegénység és a hanyatlás elleni kiolthatatlan harca azóta jellemző volt rá, hogy módja nyílt másokon segíteni. – A sikereivel párhuzamosan szinte elviselhetetlen érzés volt számára mások nyomora. Nemcsak otthon, de itt, Pesten sem tudta szó vagy tett nélkül elnézni, ha valaki segítségért fordult hozzá, de még azt sem, ha a házunk környékén valami rendetlenség vagy javításra szoruló probléma akadt. Soha, senki rászoruló nem ment el tőle üres kézzel. Ugyanígy viselte a szívén az ország helyzetét: nem személyes gyűlöletből haragudott egyesekre, hanem azért, amiért hagyják ezt a nemzetet lezülleni, káoszba zuhanni. Ez volt a legnagyobb fájdalma – fogalmaz az elhunyt felesége.
Dudások a pátriárka csárdájában
S hogy mi volt életében a legnagyobb öröm. Az egykor hétgyermekes családba születő Sepsi László számára mindig is ez a közösség volt az első és legfontosabb érték – keresztény vallása mellett. Büszke volt gyermekei tanulmányi sikereire – „merthogy neki az ő idejében nem adatott meg, hogy tanulhasson”, mondja Katalin asszony –, és büszke volt négy unokájára. Ám nagyvonalúsága a tágabb családban, sőt, az ismerősi körben is legendássá vált. A budai hegyekben hobbiból vásárolt és üzemeltetett elit vendéglőjébe kizárólag vidéki alkalmazottakat vett fel – nem is akárhogyan: ő maga verbuválta, válogatta és interjúzta azokat, akiket végül munkássá fogadott. Róluk aztán sosem vette le a kezét, azután is figyelemmel követte sorsukat, hogy elváltak az útjaik, mint afféle pátriárka támogatta egykori munkatársait, ismerőseit, rokonait is. Mindeközben ő maga szinte vallásosan puritán életet élt: egyszerűen öltözködött, szórakozni-pihenni nem neves üdülőhelyekre vagy centrumokba, hanem a halasi strandra járt, vagy a budai hegyekben sétált Katalinnal. Igaz, néha leült a vendégei közé a csárdájába, mert ott nem tett különbséget aközött, hogy Gyurcsány Ferenc vagy Orbán Viktor, netán a most perbe fogott szocialista fejesek közül tért-e be valaki…
Kohout Zoltán
Egy sötét ügy
A Kastyják János halasi rendőrkapitány elleni rendőrségi és részben sajtóhadjárat erkölcsi értelemben legalább olyan visszataszító fejezete a honi rendőrségi krónikának, mint a minapi lebukások a korrupciós ügyekben. A korabeli sajtó ugyanis úgyszólván a szóváltások apró részleteiig feltárta,
hogyan befolyásolta
a testület országos – sőt, talán belügyminisztériumi – irányítását a dúsgazdag vállalkozó. Sepsi és Kastyják tipikus rabló-pandúr párharca a 70-es évek végén azzal kezdődött, hogy a rendőrség eredményesen eljárt a későbbi nagyvállalkozóval szemben. Miközben a dohánykirály karrierje meredeken ível felfelé, a pandúr szakmájában országszerte elismert, az ország első vagyonvédelmi alapítványát és számos más polgárbarát kezdeményezést aktívan támogató kapitánya lesz. Tőle ered az a kifejezés, amely végleg elmérgesít(het)te a viszonyt Sepsi és Kastyják között. Míg a vállalkozó már jobboldali politikusokat futtat, és parlamenti belépőjét lobogtatja a vállalkozók klubjában, Kastyják még focizni sem hajlandó vele egy pályán, mondván, „az ő lábát egy bűnöző ne rugdalja össze”.
A kapitány ellen már akkor megkezdődött a támadás, amikor a Halasi Tükör magánkézbe került, majd a 90-es években belső vizsgálatok sora
próbált valamit találni ellene.
Nemhogy eredménytelenül, de volt, hogy a felbérelt vádlókat büntették meg hamisságukért. A politikát 1995-ben érte el a kreált ügy, amikor a Sepsivel közismerten jó kapcsolatot ápoló Fidesz részéről „etikailag kifogásolták” a kapitány „tevékenységét”. Bár a Bács-megyei kapitány, Kocsis Attila leszögezte, hogy Kastyják sem bűncselekményt, sem fegyelemsértést nem követett el, ezért büntetőjogi vagy fegyelmi felelősségre vonásának törvényes alapja nincs. Pintér Sándor (akkori országos főkapitány) ennek ellenére kezdeményezte, hogy menesszék a halasi kapitányt. Kocsis viszont ezt azzal utasította vissza, hogy „Kastyják jó zsaru, rúgd ki te” – idézte a korabeli forrásokat az Élet és Irodalom hetilap. Ekkor Pintér Sándor országos rendőr-főkapitány Kastyjákot egyszerűen kitiltatta a lánya akkor még működő diszkójából (azóta az sem meglepő, ha például a budapesti maffiózók narkós lokáljait rendőrök védik mellékállásban…), majd alapítványi tevékenységét is próbálták korlátozni, de
ez megint balul sült el,
mert Kastyják egy a kórházat máig segítő szervezetnek is oszloposa…
Hogy az akkor már a fővárosban (is) lakó nagyvállalkozónak köze lehet a Kastyják elleni hadjárathoz, azt nyilvánosan először Tóth Zoltán akkori polgármester mondta ki. Csakhogy a nyilvánosság, a helyi lakosság és a halasi kapitányság területének polgármesteri is hiába álltak ki az elismert halasi kapitány mellett. Amikor 1996 novemberében leváltották a Kastyják mellett kiálló Kocsis Attila Bács-megyei főkapitányt, és helyére a „rendcsináló” Gergényi Pétert nevezték ki, sokan már sejtették: egyik dolga lesz a halasi kapitány eltávolítása. Csakhogy közben leváltották Pintér Sándort is az ORFK éléről, Kastyják pedig 1998-ban miniszteri jutalmat és kitüntetést kapott, sőt, kiváló rendőrkapitánynak minősítették.
Aztán Gergényi
újra nekiesett.
Először nyugdíjazni próbálta, majd kreált állást kínált neki Kecskeméten, de a helyi közélet ismét nemtetszését fejezte ki. Gergényi magyarázkodott és ígérgetett, aztán folytatta. Az akkori sajtó szerint ultimátumot kapott: vagy eltakarítja a halasi kapitányt, vagy ô maga is szedheti a sátorfáját. Ebben az időben az akkor még politikai pályán lévő Zuschlag János fellépésével tetőzött a Kastyják-ügy: jobbról támadások, balról védelem, ami nyilván eleve háttérbe szoríthatta kiváló szakmai munkája értékét… Ekkor már ő maga sem nézte tétlenül sorsa alakítását: nemcsak a vállalkozói és politikai összefonódásokat tárta felettesei elé, hanem panaszt is tett Gergényi ellen. És persze csak annyit kért, hogy hagyják dolgozni. Gergényi szánalmas kísérleteket tett: még azt is megpróbálta elérni, hogy Kastyjákot idegbetegnek nézzék – erre a halasi kapitány egy szegedi pszichiátertől kért és kapott hivatalos írást arról, hogy normális. Bár ezzel végképp
leleplezte ügye keserű bohózat voltát
és felettesei bohóc-szerepvállalását, végül mégis kirúgták: 1999 nyarán. Később persze kiderült, hogy az egész eljárás szabálytalan volt, s végül Gergényitől is megvált a rendőrség, de Kastyják már nem akart visszatérni a szervezethez. Míg a rendőrség szegényebb lett egy elkötelezett, kiváló szakemberrel, az ügyvédi pálya gazdagabb egy sikeres jogásszal…
Kérdés, jól járt-e a váltással a honi-térségi bűnüldözés, és persze a közhangulat.
