Csak lassan javul a környezet állapota
Magyarország környezeti állapota ugyan javult bizonyos területeken, például takarékosabban bánunk a vízzel és a természeti erőforrásokkal ám továbbra is messze maradunk az uniós normáktól pl. a hulladékgazdálkodásban.
A manapság divatos fenntartható fejlődés fogalmát eddig nem sikerült definiálni, csak a vezérelvek és a cél egyértelmű. Az, hogy országonként milyen intézkedésekkel és milyen szintre kell csökkenteni a környezethasználatot és a szennyezést, még a kutatók is csak találgatják. Annyi bizonyos, a kedvező folyamat elindult hazánkban is, tudatosan figyelünk környezetünk állapotára, határértékeket szabunk a szennyezőanyagokra, büntetjük a környezetkárosítókat, a nehézipar leépülése pedig szintén kedvez a környezeti mutatók javulásának.
Az, hogy jobban odafigyelünk a vízhasználatra, nem csak a környezettudatosságunk eredménye. Az 1990-es évektől a sorozatos vízdíjemelésekre a lakosság érzékenyen reagált, egyes nagy vízfogyasztó üzem bezárásával pedig automatikusan csökkent a vízkivétel. Ugyanakkor üröm az örömben, hogy a csatornázottság csak lassan növekszik és a megfelelően tisztított szennyvíz aránya és a tisztítás hatásfoka is nagyon alacsony, főleg a fővárosban. Folyóink emiatt szennyezettek, amit súlyosbít az a tény, hogy hazánk két nagy folyójának, a Dunának és a Tiszának a vízgyűjtője nagyrészt határainkon túlra esik, a vizek onnan szállítják a szennyezéseket, szemetet.
A gazdaság fejlődése ellenére szerény csökkenés mutatkozik az energiaigényekben is. A zöldtárca éves, környezeti mutatókat összefoglaló kiadványa szerint ezt az ipari szektor átrendeződése, az energiaigényes ágazatok, többek között a nehézipar leépülése és a takarékosságra ösztönző energiaár-növekedése indokolta. Nemzetközi összehasonlításban Magyarországon viszonylag alacsony az egy főre jutó energiafelhasználás. A Központi Statisztikai Hivatal Magyarország környezetterhelési mutatóiról készült összeállítása szerint az Európai Unió valamennyi tagállamában többet pörög a villanyóra. Ugyanakkor kívánalom, hogy az energiaszükséglet jelentős hányadát ne fosszilis, hanem újratermelődő, úgynevezett zöld energiaforrások használatával fedezzük. Hazánk az Unió felé vállalta, hogy 2010-ig az alternatív módon előállított villamos energia arányát az áramfelhasználásban legalább 3,6 százalékra növeli. Szerdahelyi György, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) energetikai főosztályvezető-helyettese szerint a biomassza felhasználásával, szélkerekekkel, napelemekkel és a geotermális úton termelt áram aránya 2003-ban még csak 0,9 százalék volt, ami kevés, ezért a következő évek feladata az eddigi három erőmű biomassza-tüzelésre átállítása után energiaültetvények telepítése és több erőmű átalakítása lesz.
Illés Zoltán Fideszes szakpolitikus szintén elkötelezett zöld energiapárti. Szerinte Magyarországon 2000 szélerőművel az összes villamos energia igény 16,5 %-át lehetne biztosítani, ez a paksi erőmű teljesítményének mintegy a felét adná. A két hete tartott szélenergia konferencián a tárca illetékesei bejelentették: szélturbina-beruházások tervezéséhez szükséges országos széltérkép heteken belül véglegessé válik, így a tervezésnél már a kellő hatékonyság becsülhető. Jelenleg csak 6 működő szélturbinánk van, de 600 különböző helyszínre adtak be engedélykérelmet. Illés szerint a kormánynak segítséget kellene nyújtania a beruházóknak, mert a ráfordítás csak hosszú évek múlva térül meg. A napkollektorok hazai körülbelül 50 ezer négyzetméternyi elterjedését összevetve az Ausztriában lévő 3 millió négyzetméterrel, az állami támogatás szerepe jól érzékelhető. A hőerőmű átalakításokkal és néhány erősen szennyező nagyüzem bezárásával és a fűtőanyagok kéntelenítésével mintegy a felére esett vissza a talajsavasodásért felelős kén-dioxid kibocsátása. A környezetvédelmi tárca hazánk környezeti mutatóit bemutató éves kiadványa szerint a levegőminőség javulása mögött többek között a széntüzelés visszaszorítása és az azt kiváltó háztartási földgáz-felhasználás áll.
A fűtéskorszerűsítés mellett a járműpark modernizációja szintén kedvezőbb szennyezőanyag-kibocsátási értékeket produkált. Az oldószerek felhasználásának korlátozásával, valamint egyes rákkeltő halogénezett szénhidrogének, mint a freon betiltásával sikerült lecsökkenteni a légkörbe jutó illékony szerves vegyületek, illetve ózonkárosító anyagok mennyiségét. Az elmúlt években viszont lelassult a klímaváltozásért felelősnek tartott egyik üvegházhatású gáz, a szén-dioxid kibocsátásának csökkenése. Ha a tendencia nem folytatódik, a tavalyi kibocsátott mennyiség mellett még jó esély van arra, hogy Magyarország tartani tudja a Kiotói Egyezményben foglalt kötelezettségét, azaz a szén-dioxid mennyiségét az 199092-es kibocsátási szinthez képest hat százalékkal csökkenti. Az utóbbi években 2-3 százalékkal emelkedett a kommunális, azaz háztartásokban keletkezett hulladékok mennyisége. A lakossági szeméttermelés emelkedéséért elsősorban a fogyasztói magatartás rohamos változása áll, az agyoncsomagolt félkész termékek a sikeres reklámkampányok átkaként egyre keresettebbek lettek.
Terjednek a kombinált csomagolóanyagok, amelyek újrahasznosítására egyenlőre nincsen megfelelő technológia. A megtermelt hulladék ami a Hulladék Munkaszövetség (HUMUSZ) adatai szerint közel háromszázötven kg/fő/év egyre növekvő hányadát már szelektíven gyűjtik, azonban az újrahasznosítás háttéripara nem követi a válogatott szemétgyűjtés terjedését. Így fordulhat elő, hogy a műanyag PET palackok egy részét Kínába szállítják hasznosítani, ahol többek között polár pulóvert gyártanak belőle. Talán nem utópisztikus gondolat, hogy a betétdíjas rendszert a visszaváltható üveg jól bevált rendszerét - életben tartsuk, az üveghulladékot, a papírt és a műanyag PET palackokat szelektíven gyűjtsük, amiket később mint befőttesüveg, lavór vagy éppen klórmentes toalettpapír emelhetünk le a hazai boltok polcairól. A HUMUSZ szerint a hulladékok keletkezését kellene visszaszorítani, amire a betétdíj és termékdíj rendszere lenne hivatott. Úgy vélik, lényegesen szigorúbbnak kellene lennie a jogalkotónak, és azt is elő kellene írni, hogy az árusításra felkínált termékeknek milyen mennyiségét legyen kötelező betétdíjas módon értékesíteni. A betétdíjas kormányrendeletet ma vitatja meg a kormány. A hulladék mennyisége és összetétele hűen tükrözi az adott ország lakosságának életszínvonalát, a vásárlási szokásait. Ezért nem meglepő, hogy a városokban és a nyugati megyékben több szemetet termelünk, mint az elmaradottabb régiókban. Hulladéktermelésünkkel Európában a középmezőnyben állunk, az újrahasznosításban viszont siralmas a hazai helyzet.
A nemzetközi tapasztalatnak és elvárásnak megfelelően Magyarországon is az lesz a következő évek egyik legégetőbb feladata, hogy növelje a hasznosítás arányát. Az uniós direktívák szerint ugyanis egyre kevesebb hulladékot rakhatunk lerakóba és folyamatosan növelnünk kell a hasznosított hulladék mennyiségét, mégpedig meghatározott forgatókönyv szerint, külön előírva a komposztálható szerves anyag, mint konyhai hulladék maximális részarányát. Lerakók ma már csak szigorú szabványok szerint épülhetnek, a veszélyes hulladékok útját pedig a környezetvédelmi felügyelőségek nyomon követik. Bár számos hatósági ellenőrző rendszer a szennyezők önbevallására, kötelező adatszolgáltatására épül, bízhatunk abban, hogy a környezetvédelmi büntetőperek elrettentő példával szolgálnak és jobban betartják a szabályokat.
Bohus Anita - greenfo
