20 éves a Wojtyla Ház
Képgaléria
Kecskeméten 2005. július 26-án nyitotta meg kapuit a Wojtyla Ház, ahol Farkas P. József alapító-igazgató és csapata minden nap 120 szegényt vendégel meg meleg ebéddel a támogatások jóvoltából. A két évtized alatt több ezren megfordultak a népkonyhán.
A Wojtyla Barátság Központ jubileumi rendezvényéhez kapcsolódóan az ünnepség előtt felszentelték a közelben található Belső-Szegedi út és a Kinizsi utca sarkán lévő, nemrégiben felújított Krisztus-keresztet. A Borsos István izsáki kőfaragó mester által restaurált és felújított szakrális emléket dr. Finta József érseki helynök, a kecskeméti Nagytemplom főplébánosa áldotta meg.
Az ünnepség a Wojtyla Ház előtt folytatódott. A műsor hangulatát emelte Lakatos Máté, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház színművészének rövid előadása, valamint a Kecskemét Táncegyüttes örömtánca. A köszöntők sorát Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, metropolita kezdte, aki kiemelte az intézményben dolgozók odaadó munkáját, szeretetét és gondviselését.
A város részéről Engert Jakabné alpolgármester köszönetet mondott a Wojtyla vezetésének, amiért 20 éve segítik a szegényeket, nemcsak fizikálisan, meleg étellel, hanem példamutatással, lelki útravalóval is. Az intézmény barátságos, nyitott és befogadó, reményt ad azoknak, akik már elvesztették a kapaszkodót.
Prof. Dr. habil Szécsi Gábor a pécsi egyetem dékánja, Kecskemét egykori polgármestere ünnepi magasztos gondolatai után felelevenítette 2005-ös esztendőt, amikor minden elindult, amikor a Porta Egyesület, Farkas P. József megkapta az épületet a népkonyha céljára.
A rendezvényre elfogadta a meghívást Dr. Pintér Gábor érsek, Új-Zéland és Óceánia pápai nunciusa. Visszaemlékezett a kezdetekre.
– Több mint 20 évvel ezelőtt, amikor Farkas P. József megosztotta velem álmát és kikérte véleményemet a tervezett Wojtyla házról. Arról az intézményről, amiben akkor még rajta kívül igazából senki sem hitt, ami valóban inkább tűnt illúziónak, mint reális tervnek. Meglehetősen racionális gondolkodásom ellenére azonnal úgy éreztem, hogy igen, ezt meg kell valósítani. Ez a Jóisten műve lesz. Olyannyira erős volt bennem ez a meggyőződés, hogy az első pillanattól kezdve minden nehézség és időnkénti reménytelenség ellenére is őszintén és szívből bátorítottam az alapító igazgatót, biztosítván őt támogatásomról. Azóta már megszűntek a kétségek, ezerszeresen megbizonyosodhatott mindenki, hogy ez valóban a gondviselő Isten műve, ez a ház a Gondviselés Háza. Egy hely, amely nem csupán épület, hanem otthon, közösség és reményforrás lett mindazok számára, akik rászorulnak testileg, lelkileg társadalmilag – mondta Pintér Gábor.
Az ünnepség keretében Pintér Gábor érsek papi áldásban részesítette Wagner Viktória zöldkeresztes védőnő, szociális testvér, a „cigányok védőnője” emlékére készített, a Wojtyla Ház előkertjében található emlékművét, mely Borsos István izsáki kőfaragó mester alkotása. Előtte Sebők Sándor atya, a fóti Szeplőtelen Fogantatás templom plébánosa, valamint Várfalvi Marietta, a Wagner Viktória Emlékbizottság tagja ismertette Wagner Viktória életútját. A végén megkoszorúzták az emlékművet.
Az ünnepségen a népkonyhán étkező rászorulók közül többen részt vettek. Arra kértük néhányukat, osszák meg gondolataikat.
A sorsközösség egyik oszlopos tagja Kispatakiné Szénási Melinda, aki az első naptól ott van a Wojtylában. Jól emlékszik az első napra is, amikor a Cseh Pék felajánlásából készült az ebéd, gulyásleves volt tejespitével. Mintegy 60 szegény étkezett aznap. Ő maga már az elején önkéntesként is részt vett a Wojtyla mindennapjaiban. Az első időszakban, amikor még felújítás alatt volt az épület, együtt törte a betont a nagy teremben a keceli Pintér Józseffel, az egyik alapító támogatóval. Szeret a Wojtylába járni, a 20 év alatt egyetlen nap volt csak, amikor nem tudott menni. Mindenféle önkéntes munkát is elvállal, szívesen segíti a ház működtetését.
Megyesi László több mint 13 éve jár a Wojtylába, eleinte nemcsak ebédelni járt a népkonyhára, hanem a munkaügyi központon keresztül dolgozott is az intézménynek. Megszerette a közösséget, különösen a Wojtyla dolgozóit, akik sok mindenben segítettek már számára az évek alatt. Szereti a rendezvényeket is, sok hasznosat megtudhat általuk, és amíg egészsége engedte, önkénteskedett is a ház körül.
Trója Ferenc és élettársa is a sorsközösség tagja. Ha kérik, jön és segít. Locsol, gazol, vagy éppen amire szükség van. Frissnek érzi magát, tele van energiával, örömmel dolgozik.
