Napi Evangélium: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.”
Elmélkedés:
Amikor a tíz meggyógyult leprás ember közül csak az egyik tér vissza Jézushoz köszönetet mondani, az Úr így szól hozzá: Hited meggyógyított téged” (Lk 17,19). Ha őt a hit gyógyította meg, akkor a többiek miért gyógyultak meg? Vajon a többi kilenc leprás is hitt Jézusban? Ha hittek, akkor miért nem tértek ők is vissza, hogy megköszönjék gyógyulásukat? De ha nem hittek, akkor miért gyógyultak meg? És ha valóban nem hittek, akkor miért kérték Jézus segítségét? Vajon hittek-e a csoda előtt? És amikor észrevették tisztulásukat, kinek és minek tulajdonították a csodát? Vajon hittek-e gyógyulásuk után? Ha hittek, miért voltak hálátlanok? Ha nem hittek, akkor vajon néhány óra múlva újra visszakapták a leprás betegséget? E kérdésekre az evangélium nem ad választ. A leprások talán hittek Jézus gyógyító erejében, hiszen különben nem fordultak volna hozzá segítségért. És biztosak lehetünk, hogy Jézus nem bocsátott rájuk később újabb betegséget, ha mégsem hittek. Az emberi hálátlanság viszont megdöbbent minket. Lássuk be: sokszor észre sem vesszük, ha Isten jót tesz velünk, vagy ha észrevesszük, elfelejtünk köszönetet mondani! Legyünk hálásak Isten jóságáért!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jézus, feltámadásod világosság a népeknek, fény az embereknek! Hadd legyen életem is fény a sötétségben: szeressek ott, ahol gyűlölnek, megbocsássak, ahol sértegetnek, összekössek, ahol szakadás van, reményt ébresszek, ahol elkeserednek, vigasz legyek, ahol szenvednek, örömet vigyek, ahol szomorúak. Uram, add, hogy fény legyek!
