A Hit éve és a jövő nemzedéke
– Az ünnepi szentmise első gondolataiként Jézus nyilvános működésének első és utolsó szavait idézte, miszerint: „Térjetek meg, és higgyetek az üdvösség jó hírében!”, illetve: „menjetek el az egész világra, tegyetek tanítványommá minden népet, tanítsátok őket, kereszteljétek meg őket! Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül.” A feladat tehát ugyanaz, mint kétezer éve volt?
– A II. Vatikáni Zsinat ötvenedik évfordulójához kötődő Hit évének meghirdetését ugyanaz a jelenség tette indokolttá, mint amikor például a természetvédelem, vagy a folyók évéről szólva a figyelmet olyan területre irányítják, ahol fokozott odafigyelés vált szükségessé. Mi is a keresztény élet ellaposodását észleljük manapság Európában. Hozzáteszem: Istennek hála, a világ más részein nem így áll a dolog. A Hit Évének célja az újra evangelizáció. Ez egyszerre jelenti a keresztény gyökerek megerősítését és az elközömbösödöttek felrázását. Az emberek visszavezetése a klasszikus keresztény értékekhez II. János Pál pápa újra evangelizációs törekvéseként indult útjára a katolikus Lengyelországból, de talán még soha nem volt annyira aktuális, mint most, amikor sok szempontból elvallástalanodott, elistentelenedett a nép.
- Minek a megújulását, újraértelmezését jelenti ez?
– Már a II. Vatikáni Zsinat szándéka is az volt, hogy a huszadik század megváltozott körülményei között az egyháznak is oda kell figyelnie az új idők jeleire. Erre maga Jézus hívta fel a figyelmet. Ez nem a tanítás megmásítását jelenti, hanem a mai ember gondolkodásához szabott újrafogalmazást. Mert bár ugyanazokat az igazságokat mondjuk el, másként kellett tanítani a gyerekeket mondjuk 50 évvel ezelőtt, mint ma. Megváltozott körülöttünk a világ, így ha azt szeretnénk, hogy eljusson a szavunk az emberekhez, nekünk is változtatnunk kell a módszereken. A mai útkereső fiatalokhoz a saját nyelvükön kell szólni. Olyan módon, ami képes őket lelkesíteni. Persze egyedül üdvözítő megoldás a hit átadásában sincs. Mint ahogy nem létezik az az ember sem, aki meg tudná mondani, hogy hogyan lehetne jobbá tenni ezt a társadalmat. Valójában minden esztendő a hité, de most még erőteljesebb nyomatékot kap saját hitünk megerősítése, és azoknak az utaknak a feltárása, amelyek révén a jelenleginél nagyobb teret nyerhet a keresztény életforma.
- A világban zajló folyamatok: a gazdasági recesszió, az elszegényedés, a fogyasztói társadalom... Fogékonyabbá, vagy éppen hogy érzéketlenebbé teszi ez az embereket a hit, a vallás kérdései iránt?
– Az euroatlanti civilizáció válságban van. Ebből a kiutat az jelenthetné, ha valami csoda folytán az emberek felismernék, hogy a gyermekvállalás saját sorsuk és nemzetük jövőjének alapkérdése, és lenne merszük, hitük több gyereket vállalni. Azután pedig keresztény módon nevelni, hiszen a keresztség szentségében, amelyben még sokan részesülnek, ígéretet tesznek a szülők, hogy keresztény módon nevelik gyermekeiket. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a jó példa mellett vele együtt részt vesznek a szentmisén, és a hitoktatásban részesíttetik, legyen az plébániai, vagy templomi. A jövő évtől pedig nem az etikát, hanem a hittant választják a kötelezővé tett iskolai erkölcsoktatásban. Az újra evangelizáció a hívőket buzgóbbá teszi, a közönyösöket és a fásultakat megpróbálja felrázni, de legalább megszólítani. Azt nem tudom, mennyire fásult a mai ember, hogy mi képes még őt felrázni, ahogy azt sem, mit hoz a jövő. De a jövő Istenét ismerem.
