Jó hírek a Wojtyla Ház egyik gondozottjáról
Boldog Fra Angelico
A II. Vatikáni zsinat bezárásakor a következő üzenetet fogalmazta meg a művészekhez: „A világnak, amelyben élünk, szüksége van a szépségre, hogy kétségbeesésbe ne sodródjék. A szépség éppúgy mint az igazság, örömet olt az emberi szívbe, és drága gyümölcs, mely ellenáll a múlandóságnak, nemzedékeket köt össze és kapcsolatot teremt a csodálatban.”
Február 18-án emlékezik az Egyház Fra Angelico domonkos szerzetesre, akit II. János Pál 1982. október 3-án avatott boldoggá és tett a művészek védőszentjévé, aki a Legfőbb Szép, a Legnagyobb Jó és az Egyetlen Igaz szemléletében és ábrázolásában töltötte életét. Őt nem érdekelte a siker, a hírnév és a pénz. Mielőtt festett, mindig imádkozott. Úgy mondják, hogy soha nem javított képein. Istenre tekintett, az örök szépséget szemlélte, ezért életében nem sodródott kétségbeesésbe, halála után pedig műve ellen tudott állni a múlandóságnak.
Kövessük példáját, hogy a képünket, mely Isten arca, hűségesen tükrözzük ebben a világban.