Napi Evangélium: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok!”
Elmélkedés:
A nagyböjti időszak számunkra ajánlott gyakorlatai közül tegnap a jócselekedetekről olvastunk az evangéliumban, ma pedig az imádság kérdése kerül elő. Jézus imádkozni tanítja az embereket és minket is. Arra bíztat minket, hogy Istent nyugodtan szólítsuk Atyánknak, tekintsünk úgy rá, mint igazi Atyára, aki gondoskodik rólunk. Az ószövetségi vallásossághoz képest, amely a teremtő, az ember számára törvényeket adó és ítélkező Istent tisztelte, forradalmi újításnak számít, hogy az embert szerető és róla gondoskodó, az ember megváltásán és üdvösségén állandóan munkálkodó, az életüket megszentelő Istent egyáltalán megszólíthatjuk és Atyánknak tekinthetjük. Jézus kifejezetten azt kéri, hogy gyermeki bizalommal forduljunk Istenhez, bátran kérjük őt, hiszen figyel kéréseinkre. Isten nem egy tőlünk távoli világban, s főként nem egy tőlünk teljesen idegen létmódban él. A saját hasonlatosságára teremtett meg bennünket, és mivel ő maga a szeretet, azért arra kér minket, hogy szeretetben éljünk. Szüntelenül keresi a kapcsolatot velünk, szól hozzánk, vezet minket.
Az imádság személyes kapcsolatot teremt Istennel, aki szeretetközösségben akar élni velem. Minden szavam, fohászom, kérésem, dicsőítésem mögött ott húzódik, hogy Istenre, az ő szeretetére, jóságára, irgalmára bízom magamat. Tanítson a rendszeres ima arra, hogy azzal a szeretettel és megbocsátással forduljak embertársaim felé, amellyel Isten fordul felém.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus, aki teljes odaadással fogadtad el a kereszthalált üdvösségünkért, tégy minket és a világ minden emberét keresztáldozatod részesévé, hogy létünk és cselekedeteink szabad és tudatos részesedés legyenek üdvözítő művedben. Boldog II. János Pál pápa
