Soma Mamagésa sok-sok ajándékkal érkezett a Wojtyla Házba

Képgaléria

Spitzer Gyöngyit az egész ország Soma Mamagésaként ismeri. Mától új nevet is „ragasztottunk” rá, hiszen kecskeméti vendégeskedésével egy időben ragyogó napsütés formájában megérkezett a kikelet is, így a népszerű dzsesszénekes-írónő-médiaszemélyiség-pszichológust joggal hívhatjuk Tavaszhozónak is. A híresség nem jött üres kézzel, a kecskeméti Wojtyla Barátság Központ sorsközösségéhez hatalmas bőrönddel és megszámlálhatatlan reklámszatyorral érkezett. Előbbiben könyvek lapultak, utóbbiakban pedig ruhaneműk. Mindezek mellé sikerkönyveiből és lemezeiből is dedikált egy-egy példányt az intézmény gondozottainak. Ha már ennyi könyv került a falak közé, jó felvetésnek bizonyult, hogy ezzel az állománnyal teremtődjék meg egy leendő házi könyvtár alapjai. Az első olvasók azon melegében jelentkeztek is...

Soma Tavaszhozó Mamagésával a zsúfolásig megtelt teremben Borzák Tibor újságíró beszélgetett. Először szóba kerültek a nehéz évek, amikor a szüleitől 18 évesen elköltöző és önállóságra törekvő hajdúnánási lány szembenézett a valósággal: nincs egy vasa sem. Meg kellett szabadulnia kedvenc Frank Zappa bakelitlemezétől, hogy az érte kapott négyszáz forintból valameddig kihúzza. Később jegyellenőrként tengette életét, próbálta lazára venni a figurát. Mesélte, hogy a villamoson szemezett a fiúkkal, majd nagy hirtelen előkapta a karszalagját és kérte „áldozataitól” a menetjegyeket. Mindig és minden helyzetben feltalálta magát, még konyhai kézilányként és faköbözőként is. Amikor sikerült művészi pályára kerülnie, nem felejtette el, honnan küzdötte fel magát. Mindmáig úgy érzi, meg kellett élnie a mélységeket. A Wojtyla-sorsközösségnek pszichológusként sem tudott mást tanácsolni, mint hogy a hétköznapokban azt fürkésszék, mi az, aminek örülhetnek és éljék meg maradéktalanul az apró örömöket. Spitzer Gyöngyi számára fontos a közönség szeretete és rajongása, mindazonáltal csak akkor nyugodt a lelkiismerete, ha valamilyen módon ő maga is viszonozhatja ezeket. Kecskemétre éppenséggel sok-sok ajándékot hozott, és meglepetésként az alkalmi közönségének két dalt is elénekelt legutóbbi lemezéről. Ez amolyan „jó ebédhez szól a Soma” volt, hiszen akkorra már ott gőzölgött a finom ebéd, Nagy Ervin és Domján Balázs zúzapörköltje. A művésznő az ebédosztásban is szorgoskodott. Miközben átnyújtotta a tálcát, mindenkihez volt pár kedves szava.

Mamagésa vendégeskedett a Gong Rádió élő adásában is, majd felkereste a Menhely az Állatokért Alapítvány ebrendészeti telepét, ahol nehezen tudott betelni a sok esetben kínzások áldozataivá vált kutyusok látványával. Szíve szerint örökbe fogadott volna közülük egyet-kettőt, de otthon már van kiről gondoskodnia, várja elkényeztetett és ducira hízott labradorja. Somától úgy búcsúztak el a Wojtyla Ház lakói: jöjjön máskor is. Tehát a meghívás innentől kezdve újra érvényes...

Rólunk írták:

Soma mindig hitt a sikerben

Jó ebédhez szólt a Soma! Tegnap Spitzer Gyöngyi, ismertebb nevén Soma Mamagésa járt a kecskeméti Karol Wojtyla Barátságközpontban, ahol élete nehéz pillanatairól is vallott. Majd ebéd előtt dalra fakadt.

Példamutató, sokoldalú. Így jellemezte Soma a Wojtyla-ház mindennapi tevékenységét, miután bemutatták számára a népkonyhaként is működő nonprofit intézményt. – Jó látni, hogy ilyen lelkesek vagytok! Az életben az egyik legfontosabb, hogy legyen egy olyan tevékenység az életünkben, ami lelkesít és önbecsülést hoz – tette hozzá.

Az ebédre érkező rászorulók, a sorsközösség tagjai hatalmas tapssal fogadták a művésznőt, aki Borzák Tibor kérdéseire válaszolva elmesélte röviden életét, munkásságát.
Mamagésától először is azt kérdezte meg: volt már olyan az életében, amikor kilátástalannak látta a jövőt?
– Nagyon nehéz helyzetből indultam. 1984-ben, tizennyolc évesen, Hajdúnánásról egyetlen fillér nélkül érkeztem meg Debrecenbe. Az egyetlen vagyonom egy Frank Zappa bakelit volt, melyet négyszáz forintért adtam el. Ez volt a kezdőtőkém, ami egyáltalán nem volt sok még abban az időben sem. Szerencsém volt, mert az albérletet kiadó néni megsajnált, és engedte, hogy utólag fizessek. A semmi mélységéből indultam, hamar megtanultam, csak magamra számíthatok. Annyira szegény voltam, hogy számomra még az is nagy szó volt, hogy egy barátomnak nemcsak zsíros kenyérre, de még hagymára is jutott. Az első munkahelyem a volánnál volt, buszellenőrként dolgoztam. Igazi vadkanca voltam. Négy hónap után azonban elküldtek, mert sosem büntettem. Majd volt több háromműszakos állásom is csapágygyárban, illetve fatelepen, majd jött Balaton és a vendéglátás, míg végül a főváros. De mindig tudtam, hogy színpadra szeretnék kerülni. Tele voltam ambícióval, és ott volt bennem a hit, hogy egyszer úgyis sikerül. A gyárban is sokszor gúnyolódtak velem, hogy mi van művésznő, de nem foglalkoztam vele, hiszen én kívülről láttam magam, mint aki egyszer sikeres lesz – mesélte Soma.

A következő kérdés arra vonatkozott: a siker hatására mennyit változott az évek alatt.
– Mindig is nyitott, bohókás lány, nő voltam, vagyok. A gyermekeim is gyakran mondják, anya te infantilis vagy. Úgy gondolom ez nem baj, hiszen az örök gyerek maradjon meg bennünk, a játékosság, a huncutság. Nem kell mindent olyan komolyan venni. Az életemben nagy változást hozott a Jazz konzervatórium és a színjátszás, majd 24 évesen találkoztam a férjemmel, Gyurival, aki mellett igazán felnőttem, igazi érett nővé váltam. Következő nagy váltás volt az életemben, amikor megláttam, hogy van bennem egy gyógyító-tanító képesség. Ötödik éve foglalkozom csoportterápiával. Önismereti és spirituális előadásokat tartok, sok-sok nevetéssel, hiszen az önmagában is segít. A könyveknek is sokat köszönhetek. Az élet legnagyobb ajándéka, hogy olvashatunk. Minden könyv egy új világot nyit meg, de mi döntjük el, melyik legyen az – mondta, majd egy bőröndnyi könyvet adott át a közösségnek, melyek között saját könyvei és lemezei is helyet kaptak.

Végül arról faggatták a Mamagésát, mi a receptje arra, ha reménytelennek látja a helyzetet, ha rossz a kedve.
–Van úgy, hogy engedem, hogy magával ragadjon a szomorúság, a fájdalom. Hiszen ha kapálózok ellene, csak rosszabb lesz, mint az örvény esetében. Le kell menni a padlóra, s eljön a pillanat, amikor kiléphetünk belőle. Az élet hullámzik, egyszer fent, egyszer lent vagyunk. De segít, ha lecsendesedünk és kívülről látjuk magunkat. A másik receptem, az adok-kapok egyensúly betartása. Hiszen az életben először adni kell ahhoz, hogy kapjunk.

baon.hu

Soma őszintén vallott élete nehéz pillanatairól

A magyar celeb-mamagésa Kecskeméten vett részt a jótékonysági rendezvényen, ahol ételt és könyveket is osztott. A közönségnek kendőzetlenül mesélt életéről.

Jó ebédhez szólt a Soma, azaz Spitzer Gyöngyi, a kecskeméti Wojtyla Barátság Központban. Azt megelőzően ugyanis, mielőtt szegényeknek osztott volna ebédet, elénekelt néhány számot II. János Pál pápa portréja alatt: a legnagyobb sikert a „Szabad lelkű vadkanca” aratta.

Somát amúgy imádták tegnap a Wojtyla Barátság Központ gondozottjai és nem csak azért, mert a nóták után zúza pörköltet osztott tésztával, kenyérrel és süteménnyel. Hanem azért is, mert őszintén beszélt arról, hogy életében neki is volt olyan időszaka, amikor szinte éhezett.

http://borsonline.hu

Szeretettel ajánljuk a Kecskeméti Televízió felvételét.

Kövessen minket a Facebookon is!