Napi Evangélium: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam.”
Képgaléria
Elmélkedés:
A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus megjelenik az apostolok közösségének. Korábban hallottunk az üres sírnál járó asszonyokról, majd pedig arról, hogy az Emmausz felé vezető úton két tanítvánnyal találkozott Jézus. Ma pedig egy nagyobb csoportról, az apostolok közösségéről van szó, akikkel más tanítványok is lehettek ezen alkalommal. Nincs szó egyéni képzelődésről, amelyet az is bizonyít, hogy Jézus a szemük láttára eszik a halból és megmutatja a keresztre feszítéskor szerzett sebhelyeit, amelyek feltámadt testén is jól látszanak. Mindezek láttán a jelenlévők közül egyesek még mindig csodálkoznak és nehezen mernek hinni. Itt is láthatjuk, hogy a hit nem célba érkezést, hanem utat és haladást jelent.
A feltámadt Krisztust nem azonnal ismerjük fel, miként szenvedésének és feltámadásának értelmét is fokozatosan értjük meg. A felismerés és megértés útján fontos szerepe van a Szentléleknek. Ugyanakkor annak megértése is időt igényel, hogy küldetésünket felismerve elinduljunk és Krisztus tanúi legyünk a világban. Engedem-e, hogy Isten a Szentlélek által fokozatosan feltárja előttem a szenvedés és a feltámadás titkát, és felkészítsen a tanúságtételre?
Az evangélium választ ad arra a kérdésre, hogy mi alapozhatja meg Jézus feltámadásába vetett hitemet. Elsőként mások tanúságtétele, azaz a két emmauszi tanítvány tanúsága, akik a kenyér megtörésekor ismerték fel az Urat. Másodszor Jézus jelenlétének a megtapasztalása, a kezén és a lábán lévő sebhelyek látása, illetve azok érintése. Harmadikként pedig a Jézusról, az ő szenvedéséről és haláláról szóló ószövetségi írások és prófétai jövendölések tanítása alapozza meg hitemet. Ez utóbbi ugyan az emmausziaknak nem volt elég, mert bár lángoló szívvel hallgatták útközben Jézust, mégis csak később ismerték fel őt, de az én hitemet ez is erősítheti.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, te irányítsd közösségünket! Ajándékozz meg minket tisztánlátással, hogy fölismerjük a helyes utat, s azon rendíthetetlenül haladjunk! Távoztass el tőlünk mindent, ami nem egyenes, ami nem tisztes és nem becsületes! Taníts meg önként, szabadon engedelmeskedni elöljáróinknak, akik a tőled kapott hatalmat képviselik! Add, hogy örömmel élvezzük szép világodat, de tartsd távol tőlünk a mohóság és élvezetvágy szellemét! Add, hogy vidám alkotókedvnek örvendjünk, de minden más cél fölött a te akaratod lebegjen előttünk!
