Napi Evangélium: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.”
Elmélkedés:
A csodálatos kenyérszaporítás alkalmával Jézus kenyeret és halat ad az összegyűlt embereknek a Tibériás-tónál. Feltámadása után ugyanezen a helyen történik a csodálatos halfogás (vö. Jn 21,1-14) eseménye is. Amikor az apostolok kiérnek a partra bárkájukkal, Jézus hallal és kenyérrel fogadja őket. A két csoda sokban hasonlít egymáshoz. Mindkettőben szerepel az isteni cselekedet, amely pótolja a hiányt, megadja az embereknek azt, amire szükségük van. Észrevehetjük az emberi közreműködést is mindkettőnél, hiszen a fiú által hozott öt kenyeret és két halat sokasítja meg Jézus, illetve az apostoloknak ki kell vetniük a hálót a vízbe. Az embernek tehát valamit tennie kell a csoda érdekében.
Mit kér tőlünk ma Jézus? Vessük ki mi is a hálót, az igehirdetés hálóját, hogy a feltámadás örömhíre eljusson mindenkihez! Miként az apostolok egész éjszaka hiába fáradoztak és nem fogtak semmit, de az Úr mégis eredményessé tette munkájukat, ugyanígy az emberhalászat és e területen végzett erőfeszítésünk eredménytelen lenne Jézus jelenléte és segítsége nélkül.
A kenyérszaporítás csodája az Oltáriszentség előképe. János evangélista egyetlen mondattal összefoglalja a csodát: „Jézus fogta a kenyereket, hálát adott és kiosztotta a népnek” (Jn 6,11), s mindenki jóllakott. Hiszek-e a csodában? Elfogadom-e hittel a csodát? Az eucharisztikus kenyérben Jézus a Testét adja nekünk lelki táplálékul. Elfogadom-e hittel, hogy a szentáldozásban Krisztus Testét veszem magamhoz? Szükségem van-e minden nap az élő kenyérre?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jézus, feltámadásod világosság a népeknek, fény az embereknek! Hadd legyen életem is fény a sötétségben: szeressek ott, ahol gyűlölnek, megbocsássak, ahol sértegetnek, összekössek, ahol szakadás van, reményt ébresszek, ahol elkeserednek, vigasz legyek, ahol szenvednek, örömet vigyek, ahol szomorúak. Uram, add, hogy fény legyek!
