Napi Evangélium: „Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.”
Elmélkedés:
Jézus eucharisztikus beszédének legfontosabb, minden bizonnyal legtitokzatosabb kijelentése az, hogy a kenyér, amelyet ad, az ő valóságos Teste. A hallgatóság nem érti Jézus szavait, mert még sohasem hallottak olyanról, hogy egy ember teste a többi ember számára étel legyen. A törvényt jól ismerő írástudók sem találkoztak hasonló tanítással, ezért kérdezik meg Jézustól, „hogyan adhatja saját testét eledelül?” Jézus megerősíti, hogy teste valóban étel és vére valóban ital. Kijelentését azok értik meg könnyebben, akik hisznek istenségében, s nem csupán egy embert látnak benne.
Félreérthetetlen, amit Jézus mond, amit tőlünk kér: az Oltáriszentségben jelen lévő testét ennünk kell és vérét innunk kell. Az Oltáriszentség tiszteletével kapcsolatban sok szép vallási hagyományunk van. Gondoljunk például a körmenetekre, amelyeket úrnapján vagy húsvétkor tartunk, de gondolhatunk a kihelyezett Oltáriszentség előtti szentségimádásra. Bár Jézus nem parancsolta meg, hogy ilyeneket tartsunk, mégis helyes, ha ragaszkodunk ezekhez a hitünket erősítő szertartásokhoz. Azt viszont testére és vérére vonatkozóan kifejezetten mondta, megparancsolta, hogy „vegyétek és egyétek” és „vegyétek és igyátok.” Nem elegendő, ha tiszteletünknek csupán külső jelei vannak. Az Istennel való teljes egyesülés az, amikor szent Testét esszük. Éljünk a szentáldozás lehetőségével! Az Eucharisztia titok számunkra, amelyet talán akkor érthetünk meg, ha nem csupán hisszük Jézus jelenlétét, hanem valóban vele táplálkozunk.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!
