Napi Evangélium: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket.”
Elmélkedés:
A tegnapi szakasz folytatásaként a mai evangéliumban Jézus azt fejti ki részletesebben, hogy mi élteti, táplálja, erősíti a vele való kapcsolatunkat. A szőlőtő és a szőlővesszők példázatából kiderült, hogy szorosan kell kapcsolódnunk Jézushoz, aki életünk tápláló és megújító forrása. Ezt a szoros lelki kapcsolatot a szeretet élteti és építi folyamatosan. Ezt kéri: „Maradjatok meg az én szeretetemben!” (Jn 15,9).
Jézusnak az Atyához való kapcsolatát a szeretet határozza meg alapvetően, ez Isten legfőbb tulajdonsága. Az Atya szereti a Fiút, Jézus Krisztust és a Fiú az Atyát. Kettejük kölcsönös szeretete mégsem zárul be, hiszen a harmadik isteni személy, a Szentlélek felé is kiárad, illetve az emberek felé is.
A Fiú úgy szeret minket embereket, ahogyan őt az Atya szereti. Mi lehetne nagyobb annál a szeretetnél, ahogyan a Fiúisten, Jézus Krisztus szeret bennünket? Ennél a szeretetnél nincs és nem is lehet nagyobb, ezért semmit sem helyezhetünk elébe. Nem szerethetünk senki mást jobban, mint aki bennünket a legjobban szeret! Válaszolhatunk-e másként Krisztus önfeláldozó és határt nem ismerő szeretetére, mint azzal, hogy őt szeretjük a legjobban? Kereszthalálával Jézus egyértelműen megmutatta, hogy amiről három éven keresztül beszélt, azt komolyan is gondolja. A szeretetet nem csupán szavaival hangoztatta, hanem meg is valósította. Eljutok-e a szavak szintjéről a szeretet cselekedeteinek szintjére?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.
