Napi Evangélium: „Aki elküldi feleségét, adjon neki válólevelet.”
Elmélkedés:
Beszédének következő részében Jézus a házasságtörés és a válás témájáról tanít. Itt is rögtön észrevesszük szándékát: a bűnre vezető út elején kell megállni! Bűnös vággyal a szívében senki ne nézzen a másikra és ne forgasson bűnös gondolatokat fejében, mert ennek az lehet a hatása, hogy gondolatait a bűnös tettek fogják követni. A szem kivájása és a kéz levágása kifejezéseket nem kell szó szerint értenünk, hanem a házasságtörés bűnének súlyosságát emelik ki ezek a keleti gondolkodásra és nyelvezetre jellemző, a Szentírásban számos helyen megtalálható úgynevezett „túlzó kijelentések.”
A házastárshoz való hűség parancsa elsősorban az asszonyokra vonatkozott az ószövetségi törvényekben, és csak kevésbé a férfiakra. A férfiaknak jogukban állt elbocsátani feleségüket, de fordítva ez nem volt lehetséges. Jézus elveti ezt a gyakorlatot és Isten eredeti szándékára hivatkozva a feltétel nélküli hűségre és az egymáshoz való ragaszkodásra szólít fel. Az eredeti isteni szándék természetesen az egy férfi és egy nő egész életre szóló szeretetközösségére vonatkozik.
Jézus pontosan megnevezi a bűn távolabbi következményét, amikor azt állítja, hogy aki kitart a bűnben és nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy bűnös állapotából megszabaduljon, az a kárhozatra jut. Jézus itt arról beszél, amiről sok ember szívesen megfeledkezik: a bűnnek nem csupán evilágon vannak következményei, hanem a túlvilágon is, azaz üdvösségét teszi kockára az, aki nem szakít bűnös életmódjával.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Istenem, szívből bánom egész életem minden vétkét, mert ezzel rászolgáltam büntetésedre; mivel hozzád, legnagyobb jótevőmhöz hálátlan voltam; különösen pedig azért, mert téged, végtelenül jó Istent ezáltal megbántottalak! Ígérem, hogy életemet megjavítom, és többé nem akarok vétkezni. Jézusom, add ehhez kegyelmedet!