Napi Evangélium: „Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.”
Elmélkedés:
A hegyi beszéd mai részében a vallásosság három jellegzetes cselekedetéről, az adományozásról (alamizsnálkodás), az imádságról és a böjtölésről olvasunk. E három dologról a nagyböjt folyamán részletesen is elmélkedtünk. Ma ezek közös alapját keressük.
Ahogyan Jézus megújítja a törvényt, most új alapokra helyezi az Istennel való kapcsolat e tetteit. Szavai szerint nem a külsőségek megtartása a fontos, hanem a szív szándéka. A jócselekedeteket, az alamizsnaadást, az imádságot és a böjtölést nem azért kell megtenni, hogy az emberek tetszését elnyerjük, hanem Isten iránti szeretetből.
Sajnos könnyen abba a hibába eshetünk, hogy mégis az emberek elismerését keressük velük. Ezt nevezzük a vallásos szóhasználatban képmutatásnak. A képmutató ember a külsőségekre figyel, de viselkedése mögött nincs meg a helyes szándék, azaz nem lelke üdvössége vagy a másik ember iránt érzett segítőkész szeretet motiválja. Amikor valakit adománnyal segítünk, akkor nem az ő elismeréséért tesszük ezt, hanem Isten kedvéért, akinek mindent köszönhetünk. Az imádsággal szintén segíthetünk másokat, ugyanakkor az mégis Istennek szól. Hasznos lehet számomra, ha a naponta végzett lelkiismeretvizsgálat során szándékaim mélyére tekintek. Helyes-e és Istennek tetsző-e mindaz, ami szívemben megszületik?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus, bár nehezen tudom értelmemmel felfogni mindazt, amit az ellenségszeretetről tanítasz, mégis be kell látnom, hogy ezen az úton kell nekem is elindulnom. Szívem érzi, hogy csak a szeretettel tudom legyőzni a rosszat. Tőled akarom megtanulni és veled együtt akarom gyakorolni a szeretetet, amely senkit sem zár ki. Legyen bennem nagylelkűség! Éljen bennem megbocsátás! Legyen bennem igazi szeretet! Taníts meg engem tökéletesen szeretni!
