Napi Evangélium: „Miért gondoltok rosszat szívetekben?\"
Elmélkedés:
A kafarnaumi béna meggyógyítása alkalmával Jézus a bűnök megbocsátásáról beszél. Az általa végzett gyógyítások minden esetben megszabadulást jelentenek valamilyen testi bajból vagy a lelket fogva tartó gonosz lélektől. A mi Urunk nem csupán a testet szeretné gyógyítani, hanem az emberek lelkét is. A lélek betegsége pedig a bűn. E kettőt, azaz a test és a lélek gyógyítását kapcsolja össze a béna esetében. Az ott tartózkodó írástudók okoskodását az váltja ki, hogy a bűnök megbocsátására egyedül Istennek van hatalma. Ők azt gondolják Jézusról, hogy ember, ezért nem várnak jelen esetben sem többet, mint hogy gyógyulást ajándékoz a bénának, bár valójában azt sem értik, hogy ez miként lehetséges, milyen hatalommal teszi ezt Jézus. Könnyebb nekik elfogadni azt, hogy egy rendkívüli képességekkel rendelkező gyógyítóval állnak szemben, mint azt, hogy Jézus valóban Isten, akinek hatalma van megbocsátani az emberek bűneit.
Két tanulságot fogalmazzunk meg az eset kapcsán. Először is azt, hogy a Jézusban és a bűnök bocsánatában hívő ember csodaként tapasztalhatja meg az isteni irgalmasságot. Új élet kezdetét jelenti, amikor vétkeinket eltörli Isten. A másik tanulság pedig az lehet, hogy minden csodához szükséges a hit. Az evangélista azt írja, hogy Jézus a beteg segítőinek hitét látva fordul a gyógyítandó emberhez. A segítőket a hit vezette abban, hogy Jézushoz, a gyógyítóhoz vigyék társukat. Hittek abban, hogy ő vissza tudja adni a bénának a járás képességét. Hittek abban, hogy egyedül Jézus az, aki tud segíteni rajta. Engem milyen cselekedetre indít a hit?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó, Uram Jézus, Te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add nekem kegyelmedet, hogy meg tudjam tenni, s add meg ezt azoknak a lelkeknek is, akiket rám bíztál. Isteni Ige, Te magad vagy bennünk az örökké tartó és szüntelen imádság. Isten Báránya, Te vagy a világosság, amely megvilágítja lelkünk egész égboltját. Bár soha ne akarnánk más imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem, egy a szemlélés és a szeretet. Engedd, hogy olyan tökéletesen és olyan bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne tudjam, hogy imádkozom, mert csupán Te vagy bennem!
