Napi Evangélium: „Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek.”
Elmélkedés:
A tizenkét apostol kiválasztásáról és missziós útra küldéséről olvasunk az evangéliumban. Mindkettőnél Jézusé a kezdeményezés. A küldöttek egyértelműen az ő nevében és erejével indulnak el. Tőle kapnak hatalmat, hogy hirdessék a mennyek országának örömhírét. Emellett hatalmat kapnak a gonosz lelkek kiűzésére és a betegek gyógyítására, de ez a hatalom nem teljesen olyan, mint Jézusé. Jézus ugyanis nem embertől kapta ezt a hatalmat, hanem mint Isten volt annak birtokában. Ő a saját nevében volt képes csodákat tenni, míg az apostolok, egyedül Jézus nevében használhatták hatalmukat, s ha ettől eltértek volna, aligha történt volna bármi is.
Az apostolok missziós útra küldésének másik fontos eleme, hogy Isten országának eljövetelét kell hirdetniük az embereknek, miként Mesterük is ezt tekintette küldetésének. Az örömhír továbbadására Jézus embereket választ, munkatársaivá teszi őket, megbízik bennük, rájuk bízza tanítását és hatalmát. Akik korábban hallgatói voltak a tanításnak, most annak hirdetői válnak.
Pontosan ez történik napjainkban is. Isten most is munkatársakat keres. Vajon én alkalmas vagyok-e az evangélium hirdetésére? Kész vagyok-e arra, hogy Isten munkatársa legyek? Felismerem-e, elfogadom-e a küldetést? Kényelmes volna megmaradnom a hallgatás szintjén. De tovább merek-e lépni? Vállalom-e, hogy az „eltévedt juhokhoz” szóljak, azokhoz, akik nem ismerik Krisztust, vagy elfordultak tőle?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Kérünk téged, Urunk, tégy bennünket „élő” emberekké! Add nekünk a világosság Lelkét, hogy megismerjünk téged, és akit küldtél: Jézus Krisztust. Ő és a Szentlélek szóljon ajkunk által, ő magasztaljon miáltalunk téged. Mert te vagy az Úr, tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség.