Napi Evangélium: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!”
Elmélkedés:
Jézus szavaiból tudjuk, hogy érkezése az utolsó időkben biztosan be fog következni, de annak ideje az ember számára nem ismert. Ha tudnánk ugyanis, hogy mikor fog bekövetkezni, könnyen számítgatásokba kezdenénk, s halogatni kezdenénk megtérésünket. A könnyelműség és a felelőtlenség ebben az esetben mindenképpen vétkesnek tekinthető, s nagy árat kell érte fizetnünk, hiszen saját üdvösségünket tesszük kockára. A Jézussal való találkozás ugyanakkor élteti bennünk a reményt, mert ez üdvösségünk lehetősége. A keresztény remény sohasem a múlt, hanem a jövő, az eljövendő találkozás felé fordul. Várakozásunkat és reményünket egyedül Isten képes betölteni.
Az állandó éberséget, a felkészültséget, a reményteli várakozást mutatja be az okos és a balga szüzekről szóló példabeszéd. Az okosak előrelátóak, a balgák felkészületlenek. E két hozzáállást szemlélteti, hogy az okosak visznek magukkal olajat lámpásaikhoz, de a balgák nem. A késve érkező vőlegény lakomájára csak a felkészültek tudtak idejében bejutni. A többiek, akik időközben elmentek olajért, kinnrekedtek, s visszaérkezvén hiába kértek bebocsátást.
Az okos és balga szüzek könnyen elvonják figyelmünket a történet igazi főszereplőjéről, a vőlegényről, akinek jövetelét várják. Ő áll valójában a példázat középpontjában. Amikor a vőlegény megérkezik, együtt ünnepel a felkészültekkel. Jövetelének idejét nem lehet előre tudni. Lehet, hogy hamarosan érkezik, de lehet, hogy késik. Mindig várjuk az Úr érkezését és álljunk készen a találkozásra.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó Jézus Krisztus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.
