Napi Evangélium: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Elmélkedés:
Jézus elindul Jeruzsálembe tanítványaival. Itt most már nem az évente szokásos zarándoklatról van szó. Úgy tűnik, egyedül ő tudja, milyen szenvedés és dicsőség vár majd rá ebben a városban. Egyedül ő tudja, hová vezet az út, amelyen most elindul. Mindjárt az út elején olyanokkal találkozik, akik nem fogadják be - róluk olvastunk tegnap. Nem feltétlenül az ő személyének szól a visszautasítás, hiszen a szamaritánusok rossz viszonyban voltak a zsidókkal és a Jeruzsálembe tartó zarándokokat emiatt nem látták vendégül.
A mai evangéliumban olyan személyekről olvasunk, akik szívesen csatlakoznának Jézushoz. Aligha tudják hová indul, és aligha lehetnek tisztában azzal, hogy mit jelent majd számukra a követés, amire most oly lelkesen vállalkoznának. Mindhárom jelölt buzgósága dicséretes. Az első mégis megtorpan, amikor Jézus szavaiból megérti, hogy nem kényelmes élet vár rá. A második szívesebben teljesítené evilági kötelességeit. A harmadik számára a családjától való elszakadás jelent nehézséget. Az evangélista nem írja le döntésüket, de úgy sejtjük, hogy ők megállnak az úton, miközben Jézus tovább megy. Vajon én meddig megyek vele? Felérek-e a Golgotára, ahol meghalt értem és minden ember üdvösségéért a kereszten? S ott leszek-e az üres sírnál, hogy feltámadásának tanúja legyek? Jézus útja az én utam, akkor is, ha most még nem látom a végét.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk Istenünk! Őrizd meg papjainkat, szerzeteseinket szent szíved oltalmában. Add, hogy minél több híved segítse őket nehéz munkájuk végzésében a Te nagyobb dicsőségedre. Add, hogy növekedjék Hozzád való hűségük és szeretetük. Áldd meg gazdag terméssel munkájukat, hogy minden teremtett lélek megismerje az erkölcsös élet útját és kövesse tanításaidat.
