Napi Evangélium: „Aki titeket hallgat, engem hallgat; és aki titeket megvet, engem vet meg. Aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.”
Elmélkedés:
Az evangéliumok hitelesen mutatják be Jézus tanító útjának sikereit és eredményeit, de nem hallgatnak a kudarcokról sem, arról, hogy egyes helyeken visszautasítással találkozik. A tegnapi evangéliumban Szent Lukács az igehirdetés pozitív oldalát részletezi, a maiban pedig ezt a másik oldalt mutatja be. Nem mindenki fogadja jó szívvel a krisztusi örömhírt. Miként maga Jézus többször találkozott elutasítással, ugyanígy a tanítványainak is át kell ugyanezt élniük. A név szerint megnevezett városok, Korozain, Betszaida vagy Kafarnaum lakói hiába látták a csodákat, mégsem hittek.
Jézus kijelentései arra figyelmeztetnek, hogy a tanítás megszívlelése abban mutatkozik meg először, hogy az emberek bűnbánatot tartanak. Ha ez nem történik meg, akkor a pillanatnyi dicsőség ellenére is pusztulás vár rájuk. Minden megújulás kezdete a megtérés, a lelki újjászületés. A mondatok arra ösztönöznek minket, hogy pozitív választ adjunk. Az igehirdetés nem a küldöttek emberi szavaira épül, hanem az isteni tanításra. A hallgatóságnak tudatában kell lennie annak, hogy az igehirdetőket hallgatva magát Krisztust hallgatják, ha viszont nem hallgatják, akkor Krisztust utasítják el. Azt a lelki lépést, hogy nem egy embert, hanem az ő személyében Krisztust hallgatom, csak akkor tudja megtenni a hallgató, ha az igehirdető is megtette azt a lelki lépést, hogy nem ő akar beszélni, hanem engedi, hogy Krisztus szóljon általa. Így válik valóra Jézus szava: „Aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16). Felfedezem-e a küldöttek szavában Isten szavát?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk: hálát adunk az egész teremtett világért, amelyet atyai jóságodból miránk bíztál, hogy otthonunk legyen benne. Hálát adunk, mert minket, esendő embereket a Te Fiad által felemelsz, mert úgy szeretted a világot, hogy Egyszülöttedet küldted közénk, hogy a hit által életünk legyen.
